A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

HOFFMANN Tamás: Mit írnak a néprajzosok a történelmi korszakokról?

Nemsokára egyre több beruházást eszközöltek az iparban a pénzemberek. Megérte. A bányák és az iparvidékek övezete az eddigelé csaknem értéktelen birtokokon keletkezett. Az itt kitermelhető érckészlet és a szénvagyon felértékelte a korábban csaknem hasznavehetetlen földeket. Megindult a munkaerő áradata. Újabb piacövezet keletkezett, mert immár az ipari kapitalizmus fogyasztórétege növekedett a szóban forgó körzetekben. Új fogyasztóréteg született. A városi piac mindjobban terebélyesedett. Az ipari forradalomban született proletariátus életének környezetkultúrája részint a hagyományos város és vidék kisembereinek arzenáljából, részint a kialakuló nagyipar szériatermékeiből állt. Az Északnyugat-Európában lezajlott háztáji forradalom vívmányait kivándorlók szállították a tengeren túlra. Észak-Amerika hagyományos lakberendezései, viseletei még az európai őshaza iránti nosztalgiáról árulkodnak - a múzeumokban. Minthogy a pionírok többsége északnyugat-európai kisember volt, környezeti kultúrája kialakításakor kamatoztathatta mindazon ismereteit, amelyek a 17-19. századi Európa csúcstechnológiáját jelentették. Az amerikai munkakultúra eleve magasabb színvonalú volt, mint a hátrahagyott európai. Ráadásul a ritkán lakott földrészen bővében voltak a mezőgazdaságilag hasznosítható területeknek és az ipari nyersanyaglelőhelyeknek. A hagyományos munkakultúra az Elbától keletre és Skandináviában Az Elbától keletre a középkort megelőzően tölgyövezet, tűlevelű zóna és ligetes steppe húzódik. Itt található a fél kontinens - a másik féltől némileg eltérő - ökocinózisa. Már nem érvényesül a Golf-áram hatása, szélsőségesebb az időjárás, mint nyugaton, hidegek a telek, a lombhullató fák között már sok a nyír és megjelennek a fenyők is. Mindamellett még mindig kontinentális a klíma, de jóval nagyobbak az évszakonkénti hőingadozások, mint az Atlanti-Európában. A nyugati sáv Kelet-Közép-Európa. A Kárpátokon kívül csak Norvégiában vannak magashegységek. Egyebütt középhegységek vonulatai, dombságok és síkságok váltogatják egymást. Kelet felé haladva minden ellaposodik. Bővelkednek vizekben, és minden patak, folyó északkeletre, illetve délkeletre tart. Délen sok a füves síkság, amelyeket galériaerdők tagolnak. A Balti-tengertől délre - a vaskor óta - főleg szláv nyelveken beszélő törzsek vették birtokba ezt a területet, akik földművesek voltak, a 6. században már ökológiai válság késztette őket arra, hogy szétszéledjenek. Eljutottak Kelet-Európába, az Alpok vidékére, Délkelet-Európába, ahol is, a Fekete-tengertől északra nemsokára nomád törzsek telepedtek rájuk. A pásztorok sajátos hiánygazdaságukból adódó fogyatékosságaikat úgy pótolták, hogy luxuscikkek megszerzésére irányuló rablóhadjáratokat szerveztek a nyugati civilizációkat fenyegetve, másrészt megadóztatva a környezetükben élő gazdálkodókat, erőszakos úton tőlük szerezték meg élelmiszereik többségét. így éltek a Fekete-tenger északi vízgyűjtőterületén, még a Duna középső folyamszakasza mellékén is. Valamennyien élősdiek voltak. A tőlük északabbra húzódó erdőövezetben már nem laktak harcos pásztorok, földművesek törzsei birtokolták a tájat, a főnökökből lett földesurak emelkedtek ki soraikból. A nyugat-európai földesurak gyakorlatával összehasonlítva Európa keleti felén a javak elosztásában nem érvényesült semmiféle szabályozás. Nyugaton valószínűleg az is szerepet játszott a történtekben, hogy átvették a római megszállók intézményeit, és azok keveredtek törzsi hagyományaik jogszokásaival. A keleti törzsfőnökökből lett földesuraknak a középkorban vagy még az újkorban sem állt módjukban szavatolni parasztjaiknak birtokaik örökíthetőségét, mert nem is283