A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

HOFFMANN Tamás: Mit írnak a néprajzosok a történelmi korszakokról?

vagyunk, nem tudjuk megítélni jelentőségüket. Nem is érdemes vizsgálatukkal vesztegetni az időt! Mások szerint ez az álláspont téves. Szerintük, bár nem látványosak a szóban forgó történelmi fordulatok, mégis jelentős a szerepük fajunk múltjában. A daily life, a vie quotidienne, az Alltagsgeschichte tényeinek értékelésével kapcsolatos nehézség - mondják - inkább abban van, hogy alig maradt fenn róluk olyan emlék, amelyből a mindennapok, tulajdonképpen a kisemberek történelemformáló szerepére lehetne következtetni. Emil Durkheim szerint a deviáns magatartásokat kell vizsgálni, mert ily módon könnyebben meg lehet érteni a társadalom egészének (hadd tegyem hozzá: magának a történelemnek) problémáit. Lukács György azt állította, hogy a különösség az a helyzet, amelyet érzékelve a művész bemutathatja a történelmi folyamatokat indukáló ellentmondásokat. Tapasztalatilag - több emberöltő óta - mindkét felismerés széles körben beigazolódott. Napjainkban kimondatlan szabály, hogy a múlt emlékeit kutatva is könynyebben boldogul az, aki devianciákat választ vizsgálata tárgyául. Mindazonáltal ezekkel a vizsgálatokkal még nem jutunk közelebb az események időrendjének megértéséhez. Nem is divat eseményeknek tekinteni a közrendű tényt, a magántörténelem változásait. Csak amióta - a néprajz és a szociológia hatása nyomán egyre többen követelnek maguknak helyet a történetírásban olyanok is, akiket a magántörténelem törvényszerűségei érdekelnek, vált megosztottá a történelemről szól szakirodalom. Rájöttek ugyanis arra, hogy abban már több ezer éves múltra visszatekintő hierarchikus értékrend érvényesül. Mindemellett jól tudják azt is, hogy a magántörténelem területén vizsgálandó tények egymásutánjának feltárása korántsem függ a politikai történet eseménysorai időrendjének tisztázása nyomán elért eredményektől. A mindennapi élet önálló világ, saját törvényei vannak, noha (igaz csak áttételesen) érvényesülnek benne a „köztörténet" - a kortárs politikusoktól gyakorta megfogalmazott - szabályai. A mindennapi élet működésének megértése tehát magától értetődő összefüggések felismerésén múlik, ennek következtében adódik a történész (és a néprajzos) elsőszámú nehézsége, hiszen a mindennapi élet korszakváltásai nem azonosíthatók az elfogadott periodizációs szkémákba gyömöszölt eseménysorokkal. Nehéz a források értelmezése is. Gyakorta tapasztaljuk, hogy egyszerűen - nincsenek források. A magántörténelem iránti érdeklődés a civilizációk múltjában véletlenszerű és csak néhány emberöltő óta programszerűen orientált. Egyik fontos felismerése ezen kutatási irányhoz tartozóknak, hogy „hosszú tartamok" a vizsgálat tárgyai, az egymástól többé-kevésbé különböző történelmi korszakok egymástól eltérő minőségei. A korszakonként feldarabolt történelmi folyamat - korszakalkotó módon - tölti ki az ellentett érdekű embercsoportok társadalmi formációit, mert egy-egy formáció más és más életminőséget szavatol a benne élőknek. Miután az egyes formációkban többnyire ellenérdekelt embercsoportok, olykor osztályok élnek, ám ők is valamennyien egyformán szocializálódnak, életminőségük nem különbözik alapvetően egymásétól, hanem elődeikétől, illetve utódaikétól. A világ, az emberiség egyidejűleg több formáció kereteit tölti ki. Többfélék vagyunk. Nincsen ma csak „egydimenziós ember", és sosem volt uniformizált a fajunk. Éppen ezért feltűnő, hogy újabban sokat írnak a globalizációról. Azt értik alatta, hogy a világ egységessé válik, eltűnnek földünkön az egyes embercsoportok között tapasztalható életmódbeli különbségek, a technikai, gazdasági és politikai átalakulás következtében az emberiség egységes, tudományosan áttekinthető és vezérelhető képződménnyé válik. Az emberi nemről azt hiszik, hogy olyan tényező lesz a világegyetemben, amelyről a legjobb elmék már régóta álmodtak, beköszönt az a korszak, amelyben gondolkodásunk és a dolgok logikája ötvöződik egymással. Napi tapasztala262