A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

HOFFMANN Tamás: Mit írnak a néprajzosok a történelmi korszakokról?

Bár a néprajz művelői között voltak véleménykülönbségek, de minden fenntartásaik ellenére (mondhatni valamennyien) megegyeztek abban, hogy a néprajz a kultúra tudománya. Ma is erre a következtetésre jutnak. A néprajzos azért foglalkozik a kultúrával, mert így kötöttségek nélkül szabadon tekintheti át madártávlatból a századok történéseit. A 19. században Közép- és Kelet-Európában nemigen adatott meg az Európán kívüli társadalmak ismerete nyomán társadalomelméletet alkotni. Felfedezni azonban igyekeztek az okok és az okozatok közötti kapcsolatokat. A körülöttük elterülő világban elsősorban a modern civilizáció intézményeitől még távol élő parasztokról vették észre, hogy életvezetésük úgyszólván merőben különbözik a városlakókétól. A parasztokat tették meg a saját környezetükben élők ellenlábasainak. Ez a megoldás inkább ideologikus, mintsem tényszerű volt. Nem a madártávlat kifogásolható, hanem az, hogy a kultúrtörténészek többsége figyelmen kívül hagyta (és hagyja ma is), milyen tényezők miatt kell különbözniök a vidéki, illetve a városi életfeltételek között létezők kulturális különbségeinek. Eleve lemondtak arról, hogy kutassák a kultúra meghatározó történelmi tényezőit. Kutatóink a társadalmak történetét nem önmaguk életkörülményeit (kultúráját) megteremtő csoportok, osztályok, nemzetek hierarchikus rendjeként értelmezték. A néprajzos ma is csak a világos, karakterisztikus látványt hajlandó felfogni vagy létezőnek elfogadni, a homályost, a sötétet nem. Csak azt értelmezi valóságosnak, amit lát a magasból, ám azt, amit felhők takarnak, nem. Az árnyékban maradt tényekről úgy véli, hogy azok nem is léteznek. Ezzel (voltaképpen kényelmesen) nem veszi tekintetbe sem a kronológiai rendet, sem (és főként!) az annak segítségével mérhető társadalmi átalakulást, a társadalmak önmegvalósító és átalakító képességének objektív tényét. De, vethetik ellent, nem mindenki tesz így, ez a megoldás korántsem általános, vannak kivételek is. Nem mindenki írhat kortársi beszámolót a végnapjait élő - gépeket még nem alkalmazó - parasztok vagy kisiparosok életkörülményeiről, munkakultúrájukról, szellemi életükről, szokásaikról, tehát mindarról, ami életformájukat alkotja, amelyben (vélelmezik kollégáink) az élet legfőbb generátora a megszokás. Módszereik természetesen korántsem egyformák. Kezdettől fogva hol az egyik tényezőt, hol a másikat tekintették mindig is a 19-20. századi tudományosságban célravezetőnek. Ennek következményeként többféle irányzat és iskola keletkezett ebben a tudományban is, a dolgok természete folytán az eltérő módszertani meggondolások egymással hadakozó képviselői biztosították az intellektuális haladást a pályán. Mindamellett indítékaik különböztek egymástól. Voltak, akiket a távoli világok felfedezésének lehetőségei csábítottak az írásra és voltak, akik megpróbálták felbecsülni az európai társadalmak elmaradott rétegeinek, mindenekelőtt a parasztoknak szellemi alkotásait. Túlnyomó többségük kortársaik életkörülményeire és mentális teljesítményeire volt kíváncsi. A felhalmozott ismeretek, másrészt a kutatott társadalmak modernizálódása arra kényszerített több néprajzost, hogy korábbi századok történetére összpontosítsa érdeklődését. Legfőbb élményük az volt, hogy miközben kortársaik életkörülményeit fürkészték, bepillanthattak a múltbéli történelem mélységeibe. Ekkor - mondhatni - fordulatot hajtottak végre. Másként kutakodtak a történelemben, mint ahogyan ez szokásos volt eddig. Ami az előzményeket illeti, a helyzet a következő: már az ókor óta rendszerezik az európai írók néprajzi megfigyeléseiket, az ún. népleírásokat a szomszédok életmódjára, szokásaira, hitéletére stb. vonatkozó ismeretek töltik ki, tehát az idők folyamán egyre jobban halmozódtak a környezetükre vonatkozó információk. Ezek szerint tágult a látómező, már a távoli kontinenseken élőkről is egyre több ismeretet szereztek, másrészt minden civilizációban keresték a magyarázatot arról, hogy milyen okok alakították ki a parasztok társadalmi helyzetét? 235