A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

GODA Gertrúd: A magyar szőlő- és borkultúrának emléket állító két historikus szoborról (Frédéric Auguste Bartholdi [1834-1904]: Lazare de Schwendi kapitány díszkútja Colmarban, 1898. [Franciaország]; Holló Barnabás [1865-1917]: Mátyás király egész alakos bronzszobra Sajógömörben, 1912-1914. ( Szlovákia)

A MAGYAR SZŐLŐ- ÉS BORKULTÚRÁNAK EMLÉKET ÁLLÍTÓ KÉT HISTORIKUS SZOBORRÓL Frédéric Auguste Bartholdi (1834-1904): Lazare de Schwendi kapitány díszkútja Colmarban, 1898. (Franciaország); Holló Barnabás (1865-1917): Mátyás király egész alakos bronzszobra Sajógömörben, 1912-1914. (Szlovákia) GODA GERTRÚD A 19-20. század fordulójának idején a „nagy visszaemlékezések" korszaka volt. Ez megmutatkozott abban, hogy egész Európa-szerte soha nem látott érdeklődés mutatkozott a közterekre felállítandó emlékmüvek iránt. Nagy Ildikó, e téma szakavatott ismerője, a jelenséget a következő módon fogalmazta meg: „Minden kisváros, minden közösség akar valamilyen szobrot állítani, mert a városi, vagy intézményi ranghoz ez már hozzá tartozik". 1 Az öntudatos polgárok szorgalmazták a valódi, vagy vélt nagyjaiknak állított emlékmüveket, s ezáltal próbálták biztosítani saját halhatat­lanságukat is. Hazánkban az 1867-es kiegyezést követő fellendülésnek egyik legfőbb képzőmű­vészeti megnyilatkozása a historikus monumentumok iránti igényben mutatkozott meg. Annak divatja a millenniumi megemlékezésekhez kötődve jutott el a tetőpontjára, de átnyúlik az a 20. századba is, egészen addig, míg az első világháború kitörésével a gaz­dasági és társadalmi fellendülés íve meg nem szakadt. Maga Ferenc József is a nemzet­nek szóló ezredéves ajándékát tíz historikus szobor formájában nyújtotta át akkor, amikor az uralkodó végre 1899-ben engedélyezte az általa még 1852-ben a budai várban emeltetett H. Hentzi osztrák tábornok emlékének lebontását, amiben a magyarság füg­getlenségi vágyát érezte a hosszú évtizedek alatt mélyen megtiporva. 2 A közterek az eszmék csatatereivé lettek. Az egykor a Szent György téren álló Hentzi-szobrot ellensú­lyozandó a közeli Dísz téren már ott állt 1893-tól Zala György Honvédemlékmüve. 3 Hazánk a szoborállítás terén való lemaradást pár évtized alatt próbálta behozni. Ezt megelőzően - eltekintve a díszítőszobrászattól - világi témájú emlékmű alig volt. A sort egy-egy, a nemzet fennmaradásáért nagy áldozatot hozó író és színész emlékmüve nyi­totta meg, de az államiságra utaló monumentum még mindig hiányzik. 4 Ez persze nem jelenti azt, hogy soha nem is volt, de ekkorra már írott nyoma is alig akad a 14. század­ban készült Árpád-házi szent királyok gótikus bronzszobrainak, melyek a Kolozsvári testvérek munkái voltak, s egykor Nagyváradon álltak. De elpusztult a három Hunyadi­nak, a törökverő Jánosnak, a pártharcok áldozatául eső Lászlónak, és aki mindezt dicső uralkodása idején állíttatta, magának Hunyadi Mátyásnak reneszánsz monumentuma a budai várpalotában. 1 Nagyi, 1990. 1. 2 Szatmári G., 2000. 686-688. 3 Még Miskolcon is megmutatkozott a köztérért folyó küzdelem. A tervezett Szemere Bertalan-emlék­mű kijelölt helyére került a Kossuth-szobor. 4 ZUllich Rudolf nagy vitát kiváltó Katona József-szobra (1858), Vay Miklós Kazinczy-szobra (1860), Du­naiszky László Lendvay Márton színészt (1861), Izsó Miklós Csokonai Vitéz Mihályt (1871) megörökítő alkotása. 221

Next

/
Thumbnails
Contents