A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

DOBROSSY István: Miskolc 19-20. századi városrendezési tervei és megvalósulásuk

épülni kezdtek amerikai típusú bevásárlóközpontok, sematikus architektúrával." A fenti megállapítás alátámasztására, másrészt annak ellentmondva néhány miskolci példát említhetünk az illusztráció kedvéért. A „plaza-építészét" tipikus, de egymástól is eltérő „darabjai": Plaza, Szinvapark, Cora. Biztosítók: Uitz B.-Szemere B. sarok, illetve Nyugdíjbiztosító az Uitz B.-Csizmadia-köz sarkán. A banképületek esetében elegáns és a régi értékek kiemelésére törekvő megoldás a CIB Bank (építész: Farkas Pál). Az iskolák közül hasonlóan pozitív példaként említhetjük a Herman Ottó Gimnázium (építész Pirity Attila) és a Zrínyi Ilona Gimnázium (építész: Pirity Attila) megoldásait. Kiragadott példáinkat az avasi római és görög katolikus templom, parókia és a Fényi Gyula Gimnázium, Kollégium építészeti együttesével zárjuk. Az 1993-ban elkezdett monumentális alkotás Ferencz István építész munkája. A 20. századi magyar építészet kiemeli és a következőképpen méltatja az alkotást: a templom „tömegképzésével és anyaghasználatával a korai ciszter templomok szigorú tömegformáit és belső terét fogalmazza újjá. Kemény vonalú és körformák ellentételeivel, síkok és felületek enyhe tördelésével, egy-egy téglafelület szabályos vagy szabálytalan kimozdításával, sötét-világos színkezeléssel, fényekdomborulatokjátékával teremt sajátos, a kortárs világhoz illő, újszerű harmóniát."

88 * * * Miskolc építészeti arculatának alakulásáról, a spontán építkezésektől a tudatos városrendezésig tartó évszázadokról összegzésképpen szükséges néhány megállapítást tennünk. A 18. század közepétől a 19. század közepéig három nagy tűzvész alakította a mezőváros képét. 1746-ban, 1781-ben és 1843-ban jegyezte fel a várostörténet-írás a legsúlyosabb pusztulásokat. A kereskedők gyorsabban, az iparosok, mezőgazdaságból élők lassabban tudták kialakítani új lakáskörülményeiket. A tehetősebb nemesek kúriái, házai és a középületek néhány év alatt újjáépültek. Az újjáépítés tervezői és kivitelezői helyi, vagy másünnen érkező kőművesek, pallérok voltak, s munkájuk csak az adott épület felújítására, esetleg az alapoktól való újjáépítésre vonatkozott. Még a város főutcáján sem vetődött fel az „utcaképbe történő illeszkedés" kérdése, a mellékutcákon is többnyire a vízfolyások medre jelentette a figyelembe veendő adottságot. 1825-ben 1620, 1840-ben 1691 ház volt a városban."

89 1843-ban a „belvárost" jelentő 17 utcában 569 házat ért valamilyen fokú károsodás, s ez a város lakásállományának 34%-a volt.

90 Néhány év alatt ennyi új épület (lakóház, pinceház, gazdasági és melléképület) készült a városban, de megjelenésüket elsősorban az anyagi felkészültség, másodsorban az egyéni ízlés határozta meg, s majd csak a 19. század közepétől kell tudomásul vennie az építkezőknek, hogy a város igényei, elvárásai válnak meghatározóvá. A tudatosan alakítandó városkép fontosságát dokumentálja a városi jegyzőkönyv: „a megyénk akkori rendéi ez alkalomból már szükségesnek mondták ki más jól rendezett honi és külföldi városok példájára a szép és biztos építési választmánynak kinevezését."

91 1855 után jó évtizeddel a kiegyezés évében az írásba foglalt szabályozás is megtörtént, s ekkortól az építkezéseket hatósági engedélyhez kötötték. A városépítést ellenőrző hatóság története így 135 éves Miskolcon. Az előírás szerint az elkészült épületet vakolás előtt be kellett mutatni a városi szakbizottságnak, hogy ellenőrizni lehessen „az építés a beadott és engedélyezett, 87 Vámossy F., 1998. 173-174. M

VámossyF., 1998. 175. 89 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/i. 1. köt, ill. Faragó T., 2000. 659. 90 Faragó T., 2000. 677. 91 Szendrei J., 1911. IV. k. 40. 201