A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

DOBROSSY István: Miskolc 19-20. századi városrendezési tervei és megvalósulásuk

közreműködésével ekkor kerül az építtető és az építők kezéhez. 12 nagy beruházás kezdődik el, vagy fejeződik be külföldi tőke támogatással. Ezek között van egészségügyi és oktatási intézmény, mezőgazdasági és kereskedelmi beruházás, lakásépítés (szociális és városi bérlakások), de a város egészének „funkcionálását" segítő elképzelések, tervek megvalósítása is. Az 1934-1944 között eltelt időszakot ezek az építkezések jellemzik.

40 Hodobay Sándort, aki 1922-1935 között volt polgármestere a városnak, a történetírás ezért is nevezi „Nagy-Miskolc atyjának". Hodobay Sándor polgármester idején számos szakember - közgazdász, jogász, építész, történész, politikus - fejtette ki véleményét és elgondolását Nagy-Miskolc létrehozásáról. A települések lakosságát és társadalmi rétegződését tekintve 1929-ben Zsedényi Béla írja, hogy Miskolc „Diósgyőrrel és Hejöcsabával csaknem teljesen egybeépülve, e két községgel együtt ma már, különösen a szellemi és kulturális élet beállításában nézve a kérdést, teljes és zárt egységet alkot."

41 Zsedényinek természetesen nem volt igaza e véleményformálásában, s messze kerülte azokat a kérdéseket, amelyek az építészeti arculat kialakítását, a települések közötti kapcsolatok (pl. közlekedés) működtetését érintették, hiszen a cél - két évtizeddel Miskolc önálló törvényhatósággá nyilvánítása után - Nagy-Miskolc létrehozása volt, amelynek Szegedhez és Debrecenhez hasonlóan el lehetett volna érni a százezres lélekszámot.

42 Újabb évtized elteltével, 1939-ben NagyMiskolc ügye még mindig a „terv" szintjén állt. Miskolc határa ekkor 9283 kh. volt. (A külső határ 1925 és 1935 között lényegében nem változott. 1935-ben csatolták a városhoz Hejőcsabától a Martin-telepet, amely kb. 200 kh. területet és 2354 fő létszámnövekedést jelentett.)

43 A „csatlakozásra kiszemelt" Diósgyőr nagyközség külső határa 20 726 kh. volt, amely belső, beépített határában négy „városrész" települt. Maga Diósgyőr, amellyel összeépült Újdiósgyőr (Újgyőr), a Vasgyár (két nagy gyártelepével), illetve Pereces bányatelep (amely bányavasúton volt legkönnyebben megközelíthető). A 2052 házból álló Diósgyőr lakossága 21 776 lélek, akik Miskolcot elsősorban villamossal tudták elérni. A Lillafüredi Állami Erdei Vasútnak a község területén 6 megállóhelye volt, míg a vasúti kapcsolatot Hejőcsaba felől biztosították a MÁV miskolci állomásával. A buszjárat két helyen állt meg a nagyközségben, amely valóban azt jelenti, hogy Miskolccal közlekedési kapcsolata kifogástalannak nevezhető.

44 Görömböly területe 6734 kh. volt, s első „lépcsőben" a városhoz való csatlakozását azért nem tervezték, mert 2439 fő lakója 399 belterületi és 309 külterületi lakóházban, tehát meglehetősen „szórtan" élt. Történelmi kapcsolata volt Tapolcával, de a vasúti kapcsolatot Hejőcsabán (2,5 km) keresztül tarthatta Miskolccal (5 km). (Tapolcafúrdő ekkor már hivatalosan is Miskolc város része, üdülőövezete volt.)

45 A lakosság egy része a diósgyőri vasgyárban, más része a község tégla- és cserépgyárában dolgozott. A tapolcai mészkőbánya (MÁK= Magyar Általános Kőszénbánya Rt. működtetésében) és a kőbánya fölötti agyagbánya szintén sok görömbölyinek adott munkát. A település lakóinak ipari kötődése így erőteljesebb volt, mint a föld hiányában a mezőgazdasági kötődés.

46 Hejőcsaba határa lényegesen kisebb, 1 710 kh. volt. A település 4013 lakója 520 belterületi és 167 külterületi házban élt. A szűkös határ miatt a település nem lehetett 40 Dobrossy /., 1996. 423^52. 41 Zsedényi B., 1929.38. 42 Zsedényi B., 1929.37. 43 Marjalaki Kiss L, 1939. 14-15. 44 Klein G., 1939.40-42. 45 Klein G, 1939.56-58. 46 Komló G, 1929.600-603. 186