A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

DOBROSSY István: Miskolc 19-20. századi városrendezési tervei és megvalósulásuk

Miskolc „kertje", lakói jobbára az iparban találtak megélhetést. Hejőcsaba Miskolccal negyedóránként közlekedő villamossal volt összekötve, de vasútállomása volt a Tapolcára közlekedő keskenyvágányú iparvasútnak, s buszkapcsolata is képesnek mutatkozott a lakosság közlekedési-mozgási igényei kielégítésére."

47 1939-et egy évtizeddel megelőzően Hejőcsaba határa és lakossága is nagyobb, ül. több volt. Ennek oka Miskolc erőteljes terjeszkedésében keresendő. Volt idő, amikor - az 1880-as Miskolchoz csatolást megelőzően - Mindszent település is Hejőcsabához tartozott. Egykor hejőcsabai határrészen települt a Népkert, az Erzsébet kórház, és a kettő között felparcellázott területen az Agrár- vagy tisztviselő telep. Hasonlóan hejőcsabai határ volt a Bottyán J.-Balogh ÁSibrik M.-Eszterházy A.-Petneházy A. utcák által szabdalt Csabai kapu és a rendező pályaudvar között elhúzódó Otthon-, majd Mikszáth-telep is. Az itt élő tisztviselőket leszámítva Hejőcsaba lakosságának 80%-a vasúti alkalmazott volt.

48 1941-1942-ben elkészült egy olyan mérnöki terv, amely körbehatárolta Miskolc belvárosát, kiemelve a parkonként meghagyandó, vagy különleges elbírálást kívánó kisebb-nagyobb tömböket. A város keleti határát a Sajó-Szinva összefolyása előtt a ma is meglévő Buzogány és Vásárhelyi utcák nyomvonala képezte, míg a nyugati beépítés határa a szintén még létező Réz utca volt a Győri kapu déli oldalán, s az északin pedig a Kálmán utca. A város a Szentpéteri kapu irányában az Álmos utcánál végződött, míg a Csabai kapu vonalában a Petneházy utca volt a határ. A beépített terület a Szent Anna templomtól „elkeskenyedett", s főleg a Szinvától északra eső részeken épült össze Diósgyőrrel. A Szinvától délre az ún. Felső Kallószer térségében hasonló ipartelep alakult ki, mint a Zsolcai kapuban: kötszövő gyár, üveggyár és téglagyárak működtek a szomszédos, de már diósgyőri területen épült vas- és acélgyári épületek, üzemek mellett. Miskolcnak ekkor 77 362 lakosa volt, s 12 660 épülete. A városról részletesebb, a szomszédos, de Miskolchoz csatolt településekről pedig hiányosabb ismeretek ezt követően már csak 1945 elejétől-közepétől állnak rendelkezésre. * * * Az 1945. évi felmérések összesítő jelentését december 10-én írta alá Gálffy Imre polgármester. Az anyagot az Országos Építésügyi Kormánybiztos (OÉK) kérte, s jelzete szerint jelentés a „Városok sérültségi állapotáról, építőanyag termeléséről, iparáról és a városrendezés kérdéseiről". A városrendezés kapcsán írja a polgármester, hogy a fejlesztési terv még nem készült el, de „a városias arculat kialakítására szánt terület határa Miskolcon és Diósgyőrben ki van jelölve, Hejőcsabán és Görömböly-Tapolcán még nincs, Miskolcon 1940-ben jóváhagyást nyert - ti. fejlesztési tervet -, az Iparügyi Minisztérium is elfogadta, azonban mind a városnál, mind a Minisztériumban elveszett."

49 Diósgyőrnek 193 5-1936-ban készült el a rendezési terve (általános és részletes városrendezési tervek), s ezt a vármegyei közgyűlés elfogadta. Tehát a városhoz csatolt egykori nagyközség rendelkezik - most is használható - fejlesztési koncepcióval. Miskolcon azért nincsen általános rendezési terv, mert „Nagymiskolc" létrejöttét a Belügyminisztériumnak jóvá kell hagyni, s ez még nem történt meg. A rendezés kardinális kérdése a városon átvezető országos utak átkelési szakaszának kijelölése, kialakíthatósága volt. Ezeket ugyan már megállapították - írja a polgármester -, de a dokumentumok mind a Klein G., 1939.64-66. Nyíri D., 1929.605-607. B.-A.-Z. m. Lt. XXI. 503/a. 128/1946. ül. 19.792/1945. 187