A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

DOBROSSY István: Miskolc 19-20. századi városrendezési tervei és megvalósulásuk

ősök kultuszának hódolni a pincézéssel és lacipecsenyézéssel, gondozni kell az Avast, hogy oda visszatérhessen a régi patriarchális élet. A város sajátos vonásává kellene tenni a közfürdőket és Arad példájára a népfürdőket is. Ott a Maros adja, itt a Sajó kínálná a hasonló lehetőséget. A „kellemes tartózkodást biztosító intézmények" között a lóversenyek rendezését emeli ki, mondván, hogy Kassa, Debrecen és Arad már előttünk jár jó példával, de Miskolcon is van versenypálya, s egy 1905-ös példa meggyőzhetett mindenkit ennek sikeréről. A csarnokkal ellátott korcsolyapálya ma már nem mulatság, hanem a testedzés egyik ígéretes formája. A megvalósítás helye a Zsolcai-kapu lehetne, a sóraktár Szinvára nyúló hatalmas telke (ma Megyei Rendőr-főkapitányság). A víz és az épület itt biztosítható lenne, a villamos pedig helyben van, tehát a közlekedés a város valamennyi pontjáról megoldott. A köz művelődését biztosító „közcsarnok" nagyon hiányzik a város életéből. Itt felolvasásokra, szabadtéri színi előadásokra, zenekari fellépésekre kerülhetne sor. Helyszín a Búza tér délnyugati szabad sarka. (Az ötletek sorjáznak: Budapest példájára legalább 8 db nyilvános illemhelyet kéne felállítani a fontosabb utcákon, amelyek az emberek „biztonságérzetét" növelnék. Szó esik egy városi zenekar létrehozásáról, ismét Arad példájára a „városi ivó" kialakításáról, amely „épp úgy, mint a városi véka, vagy hektoliter a vásárokon" mérték, a kiszolgáltatott áru minősége, tisztasága, eladási ára fokmérője, s egyben a helybeliek és városba érkezők társadalmi érintkezésének színtere, mint Bécsben vagy Münchenben. A kellemes érzést nyújtó „intézetek" között Debrecen példája jelenik meg a „fiakker-ügy" megoldása. „Ha Miskolcon leszáll az idegen - ti. a vasútról - a legelső impressió egy pár hosszú szőrű, kuppadt, girhes állat, rozoga fiakker, kimondottan rossz ruházatú kocsis"-sal, amit nem nehéz, de kötelessége a városnak megoldani, jó híre, s hitele erősbítése érdekében.) A „hosszabb időt igénylő intézmények" már a városépítészet témakörébe sorolhatók, olykor egy-egy feladat megoldása pedig a városrendezés körébe tartozik. A város terjeszkedése során beépülő területeken a parkokat, a köztereket már most, a századelőn ki kell alakítani. Elvileg a volt városkapuk, ill. a városba vezető országutak mentén van lehetőség a további építkezésekre. így a Zsolcai-kapuban, a Sajó hídig terjedő területen az országút mindkét oldalán 20 holdas terület megvásárlása indokolt, s fákkal történő beültetése éppen úgy, mint az a Népkert esetében történt. Hasonló terület megvásárlása és fásítása indokolt a Csabai-kapuban, a kórház és a Népkert közötti részen. Ez ugyanis építési területté fog válni - véli bölcs előrelátással a szerző -, hiszen a Népkerttel szemközti most még jobbára üres domboldalt, a Tüzkövest nyári villákkal fogják üdülőhellyé, lakott területté alakítani. A Diósgyőr felé vezető út két oldalán hasonlóan 20 holdnyi terület megvásárlása indokolt. A Vasgyár is a város felé fog terjeszkedni, Diósgyőr pedig ha Miskolchoz „csatlakozik", erre a befásított területre fontos feladatok várnak. A Szentpéteri-kapuban, a Vámházon túl (ma Petőfi-szobor, ill. tér) hasonló terület fásítandó be. „Igaz, hogy a város ezen részén nem igen fog terjeszkedni" - írja a szerző, de ha úgy lenne, mindenképpen hasznára válna a városnak. (Az erre való terjeszkedést a tervezett temető, a lóverseny-tér, a városi kertészet és téglagyár miatt zárta ki.) A tervnek megfelelően valóban hosszabb időt vett igénybe a Búza téri vásárcsarnok felépítése. Az 1906-os elképzelés után 1922-ben fogalmazódott meg az első, igazán nagyvonalú terv. Építésére és átadására 1926-ban került sor.

29 Hasonló építési koncepció volt a Pece lefedése mind a Palóczy utcai szakaszon, mind pedig a Széchenyi utca alsó szakaszán a Telegdy utcai zsidó fürdő környékén. (Ez az elképzelés pontosan megfelel Dobrossyi, 1995. 115-118. 182