A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

CSÍKI Tamás: Zemplén vármegye dualizmus kori rajza (Egy 19. század végi szöveg értelmezéséhez)

mányt termesztenek; de a földek egy része ugarban vagy legelőnek marad. Ez az az extensiv váltógazdaság, mely paradoxonnak látszik s mégis a mi viszonyaink közt, különösen a munkaerő-kai amit ást tekintve, egyedül ésszerű. Egyik bodrogközi uradalomban például, amely pedig a legrendezettebbek, a legjobban kezeltek közé tartozik, amellett, hogy a mezőgazdaságilag használt összterületnek 40%-a még természetes kaszáló és legelő, a szántóföldeken a termelt növények aránya a homokos talajban 33 1/3% őszi kalászos, 33 1/3% tavaszi kapás, 16 4/6% takarmány, 16 4/6 tiszta legelő; a kötöttebb talajban 9 1/11% tiszta ugar, 9 1/11% olaj növény, 18 2/11% őszi kalászos, 18 2/11% tavaszi kalászos, 27 3/11% kapásnövény, részben dohány s 18 2/11%> különböző takarmánynemű here. Az uradalmi földeket aszerint, amint lazábbak vagy tömörebbek, 3-6 évenkint istállótrágyával trágyázzák meg. A mezei munka nagyobb részét gépek segélyével végzik. Ilyetén gazdálkodás mellett a nagybirtoknak nemcsak kellő jövedelmezőségét biztosítják, de egyszersmind termőerejét is konzerválják. A kisbirtokosok ellenben nálunk is, épp úgy, mint az ország legtöbb vidékén, valóságos rablógazdálkodást folytatnak, s ennek tulajdonítható, hogy földjeik termőképességének csökkenésével azoknak jövedelmezősége is alább száll. Ez utóbbi tekintetben nem is hasonlíthatók a Tisza-Maros szögében fekvő megyék közép- és kisbirtokaihoz. Összes bajaik legfőbb kútforrása abban rejlik, hogy nem tartják meg a helyes arányokat gazdaságukban. Az 1889-i adatok szerint Zemplén vármegye a búzával bevetett terület nagysága szerint a megyék közt a 18., a rozzsal, árpával és zabbal bevetett terület nagysága szerint a 9. helyet foglalta el. A magtermelés a szántóföld terjedelméhez viszonyítva, túlságos nagymérvű... A legprimitívebb módon gazdálkodnak azonban a Krajnyán, a gácsországi széleken, ahol a földet egyáltalán nem pihentetik, hanem amint learatnak, az őszit az első szántásba vetik; faekével szántanak; ugarnak híre sincs. Sőt egyes helyeken, a Nasztáz hegylánc vidékén azt az irtó és égető rendszert követik, mely Oroszországban és Szibériában divatozik. A zboji vagy a krivai orosz kora tavasszal hozzáfog az uraságtól kapott cserjés kiirtásához, s júniusban, az akkorra már meglehetősen kiszáradt fákat és gallyakat fölgyújtván, az ekként hamuval megtrágyázott földet, az úgynevezett »pászikát« tatárkával, borkölessel veti be." Ballagi tehát ezúttal is az adatszerűséget és a megfigyelésekre épülő leírást kombinálja, ami más tájegységek, sőt országhatárokon túli területek összehasonlításával egészül ki. Ez egzakt, illetve a személyes gazdálkodás tapasztalatára épülő közgazdaságiagrárgazdasági törvényszerűségek feltárását tette lehetővé.

28 Jól érzékeli pl. a birtokaprózódás folyamatát, amely azonban az 1890-es évek elején Zemplénben nem vált olyan arányúvá, amely az uradalmak munkaerő-szükségletét - különösen a nagy nyári munkák idején - fedezhette volna. (Ehhez hozzájárult, hogy ebben a megyében országosan is kimagasló volt az 1000 hold feletti nagybirtokok száma.) S ennek következménye a szerző által legsúlyosabb problémának tekintett munkaerőhiány, ami a munkabéreket, ezáltal az uradalmak kiadásait növelte, s a beruházásokat, a termelés korszerűsítését nehezítette. (A törpebirtokosok aránya - miként Ballagi is érzékeli - a határ menti területeken volt a legnagyobb, akik szerény kereset-kiegészítési lehetősége is elapadt, mivel 27 Ballagi i. m. (Zemplén...) 18-19. 28 Ballaginak az 1890-es évek közepén Sárospatakon 120 kat. holdas, kizárólag szántóföldből álló saját kezelésű birtoka volt, amelyen mintegy 30 szarvasmarhát és 350 sertést tartott. Emellett nyilvánvalóan ismerte a korabeli szaklapokat (a Gazdászati Közlönyt, a Falusi Gazdát stb.) és a gazdasági irodalmat. Vö. pl. Kenessey K., 1868. (Birtokának adatai: A Magyar Korona Országainak Mezőgazdasági Statisztikája. II. köt. Gazdacímtár. Budapest, 1897.316-17.) 138