A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

CSÍKI Tamás: Zemplén vármegye dualizmus kori rajza (Egy 19. század végi szöveg értelmezéséhez)

makacs ragaszkodásuk lehetetlenné tesz rájuk nézve a művelt társadalomba való belépést; a társadalomban egy egészen elkülönzött érdekkört alkotnak, mely a többi érdekkörökkel felette laza összeköttetésben áll. Csakhogy míg az egyik részben megvan a hajlandóság és az igyekezet a nemzettel való egyesülésre: a másik, az ú.n. chassid felekezet, idegennek tekinti magát közöttünk. A hegyaljai és a bodrog-, valamint taktaközi orthodox zsidók asszonyai, gyermekei otthon éppen úgy, mint az utcán magyarul beszélnek, s csak a férfiak egymás közt, a »börzén« - amint piaci összejöveteleiket nevezik nálunk a keresztyének — használják azt a bizonyos jargont; míg ellenben a chassideusok a magyar szótól irtóznak, miután vallásuk szigorúan tiltja nekik bármely művelt nyelv használatát. Ez a tilalom annál szentebb a Zemplén megyei chassideusok előtt, mivel a chassid felekezet főemberei 1866-ban éppen a mi megyénkben, Nagymihályon tartott zsinatukon kötötték azt a lelkükre... A bocher 4 mellett főképpen a rabbinus akadályozza meg az orthodox zsidónak nemzeti szellemben való átalakulását s azt, hogy a társadalomban számottevő tényező legyen. A rabbinus elzárkózik a világtól, csakis híveivel érintkezik, úgy, hogy alig ismeri őt a községben valaki. Én, ki csaknem két évtizede lakom Sárospatakon, ma sem tudom, hogy néz ki az idevaló népes hitközség vezére. A zsidó lelkipásztor a közéletben nem szerepel, annyira nem, hogy például a vármegyei bizottságban, melynek pedig közel száz, különbözőfelekezetbeli lelkész tagja szokott lenni, egyetlen egy rabbinus sincsen. A községi képviselőtestületekből is a községbeli lelkészek közül rendszerint csak a rabbinus hiányzik. Nagyon természetes, hogy midőn az, akinek a zsidóságot a társadalommal szemben képviselnie kellene, ennyire magába vonul: a ridegen értelmezett vallási szabványok uralma alatt álló zsidóságot mindenki egy külön, teljesen idegen kasztnak tekinti, melyet üldözni ugyan nem üldöznek, miután a mi népünkben az antiszemitizmus még eddig gyökeret nem vert, de különösebb rokonszenvet sem érezhetnek iránta. " Ballagi tehát a századvég konzervatív-liberális szellemében differenciálja a nyelvükben és szokásaikban magyarosodott neológ, illetve a vallási hagyományaik miatt erre képtelen ortodox zsidóságot. (Az asszimiláció fogalmát nem használja.) Ugyanakkor még erőteljesebbnek tűnik a külső, politikai kritériumok: a zsidóság nemzeti vagy nemzetietlen voltának számbavétele. Ezen az alapon választja le az ortodoxokról a „nemzettel való egyesülésre" még csak hajlandóságot sem mutató, idegen, ezért élesen bírált hasszid irányzatot, melynek sajátos kultúrájából, életfelfogásából semmit sem tudott és kívánt megérteni. S e mögött, illetve a szövegben érzékelhető, a zsidósággal való szembefordulásban - miként a család többi tagjánál - talán valamiféle önigazolást vagy védekezést is feltételezhetünk.

26 Ezt követően Ballagi a népesség fő megélhetési forrásával, a mezőgazdasági termeléssel foglalkozik, a konzervatív, illetve agrárius szemlélet szerint: a nagybirtokok és a parasztgazdaságok szembeállításával, a különbségek némiképp egyoldalú kiemelésével. „Az uradalmakban a viszonyokhoz képest helyesen, okszerűen gazdálkodnak, de nem intensive, a szó nyugat-európai értelmében. A váltógazdaság rendszerét alkalmazzák, amennyiben ugyanazon földben felváltva kalászos és gumós növényt vagy takar23 A nagymihályi zsinat 1865 őszén ült össze. 24 Ballagi apja fiatal korában maga is bocher (jesivákon tanuló talmudista) volt, aki ÉszakkeletMagyarországon vándorolva a Talmud recitálásával segítette családja szűkös megélhetését, s aki csak egyetemistaként tanult meg magyarul. 25 Uo. 15-16. 26 Erről s a képviselőválasztáskor Gézát ért támadásokra Waktor i. m. 70-72. 137