A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

CSÍKI Tamás: Zemplén vármegye dualizmus kori rajza (Egy 19. század végi szöveg értelmezéséhez)

Utóbbinál saját megfigyeléseire is támaszkodhat, ami fontos következtetéseket tesz lehetővé: „Az összes népesség 37,09%-a r. katholikus, 30,82%-a g. katholikus s 19,61%-a református. Erősen van még képviselve a zsidó hitfelekezet is, ti. 10,19%-kal. Nemzetiségre nézve 47,19% magyar, 35,92% tót, vagy mint Hunfalvy nevezi, szlovák és 10,37% ruthén vagy orosz... Ha általában igaz, amit Griinwald állított, hogy Magyarországon vannak tót nyelven beszélő lakosok, de tót nemzetiség nincsen: akkor áll ez különösen a mi tótjainkra, kikben a nemzeti öntudat, a faji összetartozóság érzete egyáltalában nincsen kifejlődve. Merem állítani, hogy nincs az az ékesszóló agitátor, aki a Zemplén megyei tótban ma ezt az öntudatot képes lenne fölébreszteni. Meg sem értené a mi tótunk a pánszláv jelszavakat, nemhogy lelkesedni tudna azokért. De viszont anyanyelvéről sem mond le egykönnyen, nemcsak azért, mert igen nehezen tanul meg más nyelvet, hanem mert szüksége sincs rá, hogy anyanyelvét mással cserélje fel. Az ő nyelve olyan, mely - mint mondani szokták - ragad az emberre. Ha tehát szolgálatba áll: gazdáját ő tanítja meg a maga nyelvére, s ha gazdája vagy földesura magyar, ez annál könnyebben megy, mivel a magyarnak különben is természete az alkalmazkodás. Újhelyen felül úri házaknál még a belső cselédek is tótok, kiknek kedvökért az egész ház apraja-nagyja megtanul tótul. A terebesi, gálszécsi, kelecsényi, nagymihályi tót megérti a magyar szót, de azért a magyar kaputrokkos ember, bármily nehezére is esik neki, tótul beszél vele... Különös jelenség, de nemcsak nálunk tapasztalható, hogy míg a tót a megmagyarosodástól annyira idegenkedik: az orosz, ott ahol a magyarokkal érintkezik, ha lassan is, de magyarrá lesz- Pedig a tót és orosz, nyelvére nézve alig különbözik egymástól, s így a magyar nyelv elsajátítása - mennyiben megmagyarosodásuknak ez lenne a legfőbb akadálya - egyikre nézve épp oly nehéz, mint a másikra nézve. " Ballagi tehát jól ismerte az 1880-as, '90-es évek hatalmi nacionalizmusa mellett érvelő publicisztikát (ugyanakkor hajlott elfogadni pl. Sasinek

21 „szlovák fajrokonai asszimiláló képességéről" írt megállapításait is). S e differenciáltabb szemlélet és saját tapasztalatai alapján ismerte fel, hogy az anyanyelv nem azonosítható az etnikummal, miként a magyar nyelv elsajátítása sem az asszimilációval, amelynek kulturális, tudati tényezőire is utalt. Még részletesebben szól Ballagi a zsidóságról: „Annál lassúbb tempóban halad a zsidók magyarosodása. Zsidó és zsidó közt azonban különbséget kell tennünk. A haladók, vagyis a kongresszuspártiak nálunk is, mint országszerte, nyelvökre, szokásaikra nézve megszűntek idegenek lenni. De ezeknek száma igen csekély. Újhelyben külön hitközséggé alakultak" , egyebütt csak szórványosan találkozunk velük. Annál többen vannak az orthodoxok. Ezek két részre oszlanak. Mind a két résznek közös jellemvonása a kizárólagosság. Ósi vallási szokásaikhoz való 19 Grünwald Béla (1839-1891), történetíró, publicista, Zólyom megyei főjegyző, majd alispán, az 1878ban létrejött Egyesült Ellenzék tagja. A közigazgatás centralizációjáról vallott nézetei (ami az asszimiláció, a „nemzet-culturai egység" megteremtésének egyik eszköze lehet) Ballagira is hatottak. Utalt munkája az 1878ban megjelent Felvidék című politikai tanulmány. 20 Uo. 12-13. 21 Frantisek Sasinek (1830-1914), pap, történetíró, publicista, rövid ideig a Matica Slovenska titkára. Ti. a kárpátukránoknál. 22 Sátoraljaújhelyen valójában az orthodox hitközség 1886-os megalakulásával egyidejűleg az anyahitközség a status quo ante irányzathoz csatlakozott. 136