A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

CSÍKI Tamás: Zemplén vármegye dualizmus kori rajza (Egy 19. század végi szöveg értelmezéséhez)

S mindennek: a szociográfusi megfigyelő s a történetírói adatközlő-elemző attitűd egymásra hatásának egyéb, konkrét funkcionális (a régióhoz kötött) előnyeit is látja Ballagi: „Ezzel a módszerrel még egy más nehézséget is legyőzhetni vélünk. Zemplén vármegyéről nem lehet elmondani, amit Szepes vármegye monographusa jelzett saját megyéjére vonatkozólag, hogy ti. az közgazdasági és társadalmi tekintetben határozott egységet képez. Nálunk minden vidéknek, jóformán minden járásnak megvan a maga specificus jellege. A Krajnya, vagyis a határszél, valamint a gálszécsi és tőketerebesi fennsík, a Hegyalja, a Bodrogköz, a Harangod stb., földrajzi, ethnographiai, közgazdasági, társadalmi, éghajlati és talajviszonyaikra nézve annyira különböznek egymástól, mintha nem is egyugyanazon megyének volnának alkatrészei. Ennélfogva, bárki írná is meg a megye monographiáját, ha kizárólag saját tapasztalataira akarna támaszkodni, évekig kellene egy-egy vidéken laknia, hogy feladatának emberül megfelelhessen. A statisztika segélyével ellenben helyismeretének hézagait is kitöltheti. " A két módszer együttes alkalmazásának újabb érve mellett, Ballagi tehát érzékeli, hogy a gazdasági-társadalmi, illetve közigazgatási egységek nem azonosíthatóak, ezért olyan földrajzi-ökológiai szerveződéseket (kistájakat) jelöl meg, melyek egységes ökonómiai adottságai és termelési sajátosságai, valamint az erre épülő táji kapcsolatok válhatnak régióképző tényezővé, s amelyek az egykori közösségek, a szemlélő régiótudatának is talán legfontosabb elemei lehettek. A bevezető után, a megyei monográfiák egységes szerkezetéhez s a statisztikai kiadványokhoz is igazodva, Ballagi részletesen szól (a fejezetek címeit idézve) a megye földrajzáról és közlekedéséről (I.), népességéről (II.), mezőgazdaságáról (III.), műiparáról (IV.), kereskedelméről (V.), hiteléletéről (VI.), igazságszolgáltatásáról (VII.), közigazgatásáról (VIII.), közegészségügyéről (IX.) és közoktatásáról (X.).

17 A felütésben a természeti és táji adottságokat mutatja be, ahol némi lokálpatriotizmus, továbbá a századforduló egységes nemzetállamban gondolkodó hatalmi nacionalizmusának ismert érvei is megfigyelhetők: „Zemplén vármegyénél, melynek területe 6302 négyszögkilométer, csak kilenc vármegye nagyobb. Alakjára nézve olyan forma, mint Olaszország; mint egy hatalmas lovagcsizma sarok nélkül. Északon Gácsországgal határos, s lenyúlik egész a Sajóig. Ha Új helynél elvágnák s alsó részét szétosztanák a szomszéd vármegyék közt: bizonyára formásabb lenne; de jórészben elveszítené azt a magyar elemet, mely a megye politikai jellegére, szerepére évszázadokon át döntő befolyással volt. Nem is juthat eszébe senkinek, hogy azt, amit az ősök bölcsessége alkotott, botorul szétrombolja... Földrajzi tekintetben vármegyénk rendkívül változatos. Határainak egy része s az egész felvidék hegyekkel borítva; a dereka egy hosszú, tágas, termékeny fennsík, mely Gálszécsen alul kelet felé mindinkább ellapul, s alsó vidéke a Hernád, Sajó és Tisza mentén, valamint a Bodrog, Latorca és a Tisza között fekvő Bodrogköz a leggazdagabb, buja földekkel megáldott síkság." A Népesség c. fejezetben a népszámlálási adatok, valamint Bodiczky Ede, zempléni levéltárnok statisztikája alapján Ballagi elsősorban a kivándorlásokról, annak gazdasági és szociális okairól szól, valamint a megye nemzetiségi és felekezeti viszonyairól. 16 Uo. 4. 17 Vö. a 11. sz. jegyzettel. 18 Uo. 4-5. 135