A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

SÓS István: A boldogkői vár a 17. századi inventáriumok tükrében

„19.— A Nagy palotából ó konyhán általmenvén, ugyanazon feljebb megemlítet csatornás kút mellett vagyon egy gerendás pince, mely három szakaszba vagyon. A legutolsó szakaszában vagyon egy kenyérsütő kemence, két vasabroncs, serfőző kádra való, ó dió, ... egy szuszék, ...ugyanazon pincékben három ajtó hevederekkel és reteszekkel, sarkvasakkal együtt..." A kút és a mellette épült kovácsműhely rövid említése után a leltározó útvonala „az Nagy palotából" vezet a konyha felé. Az „ó konyha", valamint „a Nagy palota" pontos helyét nem lehet kijelölni, már csak azért sem, mert a későbbiekben a palotaépület belső helyiségeit leírja, de azokból nem lehet régi konyhába átmenni, főleg nem a csatornás kúthoz. Egy lehetőség kínálkozik, hogy a „Nagy palota" még mindig a déli bástyán belüli terem, az „ó konyha" pedig ott lehetett annak környékén, mivel az 1685-ös irat nem említ úr házat, csak egy ebédlőpalotát. A leíró tehát visszautal a korábbi épületekre. Az viszont nehezen elképzelhető, hogy a konyha a négyzetes bástya földszintjén lett volna, mivel a ciszterna csak innen következhetett rögtön. A palota épületét és a konyha helyiségét a kúttól északra emelkedő épület földszintjére helyezi K. Végh Katalin, főleg a régészeti kutatás során itt talált leletek - 15-17. századi házikerámia, edénytöredékek, állatcsontok -, az épület déli végében talált cölöplyukak miatt, valamint az épület formája, elhelyezkedése miatt is. K. Végh Katalin tanulmányában nem tér ki részletesen arra, hogy mi alapján feltételezi, hogy a konyha berendezéseire vagy kamrákra utalnak az itt talált cölöplyukak, edénytöredékek.

33 Nem részletezi, hogy egy-egy lelettípus a tér melyik részén került elő, ebből következtetést nem is von le (egyébként a leletanyag vegyes előkerülése, a rétegek keveredése ehhez pontos segítséget nem is ad). Egyetlen konkrét lelet, ami az étkezéssel kapcsolatos helyiség feltételezését megengedi, az az épületen belül, annak délnyugati részén előkerült malomkődarab. A következőkben a kút mellől megközelíthető pincékről ír, s mivel a palotaépület lakott szintje alatti részt az inventárium külön nem említi, elképzelhető, hogy a gerendás pince itt lehetett. A pince három szakaszra volt osztva. Hátsó vagy legutolsó szakaszában, ha délről indulunk, volt egy kenyérsütő kemence. A palota északi negyedében talált osztófal és három sziklába faragott mélyedés lehet, hogy egy ilyen szakaszt különített el, talán pont a kemence körüli részt, bár erre utaló jel nincs. Az inventárium megemlíti a pince három ajtaját minden tartozékával együtt, de azt nem tudjuk meg, vajon a pincén belül vagy kívül, a palota keleti falán voltak-e ezek az ajtók. A ma földszintként funkcionáló térnek két ajtaja nyílik keletről, déli falán pedig egy elfalazott korábbi nyílás nyoma látszik. így talán meglenne a három ajtó, viszont a falak több átépítést értek meg, eredeti nyílásrendszerüket csak falkutatás állapíthatná meg. Azonban még mindig nem tisztázott a nagy palota és a régi konyha helye. Az előbb említett „Négy Szegü" bástyán már áthaladt a leíró, így kizárt, hogy arra visszatérve a „gerendás lakóház"-at nevezte volna nagypalotának. Az „ó konyha" kifejezés egyébként az akkor már valószínűleg nem használt konyhára utalt, felszereléseit sem említi. A tárgyalt pince tartama alapján, az új konyha közelsége miatt, annak raktára lehetett. A továbbiakban az emeleti helyiségek leírása következik: K. Végh lm. 136. 105