A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

SÓS István: A boldogkői vár a 17. századi inventáriumok tükrében

um egyáltalán nem támaszt alá - a katonai fontosságú lőpormalom munkáját megszüntették. A helyszínen megfigyelhető befaragások és cölöplyukak tehát bizonyítják, hogy ha rövid ideig is, de működött a malom, azonban 1682-ben már biztosan nem ezt a malmot említi az összeírás. A két inventárium szövege azt támasztja alá, hogy 1682-ben illetve 85-ben a kézimalom nem a földszinten helyezkedett el, hanem a bástya legfelső emeletén, az ún..„...gerendás Új palota..." vagy „...puszta Nagy palota..." helyiségeiben. A fenti terek megközelítését szolgáló pitvarok és helyiségek ma már nyomaikban sem léteznek. A bástyát északról és keletről lezáró falak, illetve falcsonkok azt sejtetik, hogy ezeknek csak belső térelválasztó szerepük volt, így a bástya nagyobb lehetett valamikor. Az öszszeírás a továbbiakban egy új helyiség említésével folytatódik: „...azon palotán belül a Négy Szegü bástya contignációjában vagyon egy gerendás lakóház, abban vagyon egy üveg, romladozott, semmirekellő ablak, zöld kályhás, ó kemence, egy darab fogas, egy rossz kis asztal, lábastól, három festett ajtó, egyike pléhes hevederestől, sarkvasastól. 18.-— Vagyon egy kút, melynek tizenhárom ölnyi a mélysége. Ahhoz vagyon tizenhárom ölnyi lánc, egy vederrel együtt. Azon kút mellett van egy kovácsműhely, de ártalmas helyen van, el kell rontani. Azon műhelyben vagyon két üllő vas, pöröly, .... fogó,... " A bejárás útvonalát a ma ismert alaprajzon ismét nehéz követni. Az újonnan említett helyiség a következő épületben a „Négy Szegü bástya" valamelyik szintjén helyezkedhetett el. Az előzőekben már utaltam arra, hogy a déli bástya előtti téren levő sütőház két ablaka a felső várba járó kapura nézett az 1682-es inventárium szerint. Ma itt semmilyen kapuépítmény nem ismert, az öregtoronyba való bejutás iránya nem ismert. Az is gond, hogy a beazonosított palotaépületek traktusában említik, az alaprajzra tekintve viszont látszik, hogy attól jóval távolabb esik. Valószínűsíthető, hogy közös faluk is csak a nyugati fal volt, amiben ma egy boltív vezet erre a területre. A tulajdonképpeni felső vár bejárata a négyzetes bástya emeletén lehetett. Erre fekvéséből adódóan is lehet következtetni, mivel a tőle északra elhelyezkedő területet csak ezen keresztül vagy ezt megkerülve lehetett megközelíteni. A mai falakból erre már nem lehet következtetni, egykori nyílásrendszere teljesen elpusztult, sok helyen alapozását tudták csak megtalálni. Ha viszont a lakótornyok általános képét vizsgálom, akkor meg kell jegyezni, hogy ezek bejárata nem a földszintről nyílt, főleg stratégiai meggondolások miatt. Boldogkő esetében is számolhatunk ilyen viszonyokkal. Ez esetben csak egy megközelítési mód adódik, mégpedig kelet felől, ahová faszerkezetű lépcső vezethetett. Ezt az oldalát az alatta fekvő nagy mélység miatt jól lehetett védeni is. Az ásatás alatt itt egy faszerkezetű építményt találtak. Ez a toronytól keletre lévő sziklafelszínre volt alapozva, valamint a gerendacsapolás nyomait is megtalálták a bástya falában. A torony fala ezzel egy magasságig pusztult le, így bejárat nyomát itt sem lehetett találni. Ezt az építményt K. Végh Katalin faszerkezetű bástyaként értelmezi, és keletkezését a 16. századra teszi.

31 Az ebből az irányból való megközelítést nehezíthette a torony déli falából kilógó kis falcsonk, de ez akár az ide vezető faszerkezet alátámasztására is szolgálhatott. A gerendás lakóépületet tehát a négyzetes torony első emeletére helyezem.

32 A folytatásban újabb beazonosíthatatlan terek következnek: 31 K. Végh i. m. 149. 32 A bástya teljes leírására és a feltárás eredményeire később térek ki részletesen. 104