A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)
SÓS István: A boldogkői vár a 17. századi inventáriumok tükrében
17. - Azon tractusban vagyon egy öreg gerendás Új palota, mely valami tapaszos fallal által van rekesztve, abban van zöld kályhás rossz kemence, semmire való. Ugyanazon palotán van egy szárazmalom, cum omnibus suis apertinentiis, azon palotának két üveg ablakai is vannak, de rosszak, kívül vasrostélyosok..." Az 1685-ös inventárium más irányból közelíti meg a területet és azokat más elnevezéssel is illeti, de a helyiségek sorrendje ezen összeírás szerint hasonló: „ Puszta Nagy palotán két ablak vasrostélyos Nr.2 Egy szárazmalom Nr.l Egy kamora, általrekesztve Nr.l Fél szer ajtó rajta Nr... Ebédlő palotában záros jó pléhes ajtó, sarkvasas, hevederesNr.l Egy jó mázas kemence Nr.l Rostélyos almárium, kétfelé nyíló Nr.l Három rossz üvegablak Nr.3 Pohárszék, parasztos Nr.l" Az itt felsorolt helyiségek közül ma már egy sem létezik, pontos helyüket megállapítani nehéz. Az említett helyiségek közül a legérdekesebb az ún. „úr háza". A még mindig problematikus sütőháztól egy lépcsőn felmenve, több pitvaron át lehetett ebbe a gazdagon berendezett, minden bizonnyal magasabb rangú személy által használt helyiségbe eljutni. Az inventáriumok szövegeit összehasonlítva, valamint helyszíni megfigyelések alapján ezt a helyiséget a déli bástya emeletére helyezem. A bástya álló falainak vizsgálata alapján két szintet lehet feltételezni (gerendalyukak, falperemek). Az úr háza mellett egy abból nyíló bolt is volt. Mindkét helyiségnek három-három ablaka. A bástya első emeletén - ahová a szobákat helyezem - ma mindössze három ablak látható, így nyitva marad a kérdés, hogy ezek melyik szobát világították meg, valamint az, hogy ezek a nyílások mikor keletkeztek. A legfelső emeleten az 1685-ös irat szerint is egy nagyméretű, ekkor már használaton kívüli palotahelyiség volt (puszta Nagy palota). Érdekes, hogy a három évvel korábbi leírás még „Új palota "-ként említi. A palota gerendás volta arra utalhat, hogy mennyezete gerendás síkmennyezet lehetett. A beazonosítása is könnyű, mivel mindkét inventárium megemlíti, hogy egy deszkafallal, mely tapasztott is volt, el volt rekesztve, és a két nagyméretű ablak is szerepel mindenütt. Ezen a szinten ma több nagyméretű ágyúlőrés látszik, illetve észak felé egy több méter magas kiomlás, talán egy nagy ablak helye. A déli bástya tereinek vizsgálatakor kell kitérnem egy fontos kérdésre. Ez a lőport előállító szárazmalom elhelyezésének kérdése. K. Végh Katalin, a bástya földszintjén talált sziklába faragott nyomokra alapozva, ide egy összetett szerkezetű, puskaporelőállító szárazmalmot helyez, sőt le is írja a működésének elvét. 30 Ennek tervét a már említett 167l-es inventárium veti fel, létezését K. Végh Katalin szerint pedig az 1682-es irat szövege bizonyítja. Véleményem szerint, ha a malom az említett tervek alapján fel is épült, akkor is csak rövid ideig működhetett. Ezt az is alátámasztja, hogy egyetlen inventárium sem részletezi (még a precíz 1682-es sem) a malom szerkezetét, csak annyit, hogy létezik egy malom, ami ekkor már valószínűleg csak egy egyszerű kézimalom lehetett. Elképzelhető az is, hogy a vár első említett, 1678-ban történt feldúlásakor - amit az 1682-es inventáriCum omnibus suis apertinentiis - minden tartozékával. K. Végh lm. 132., 152., 155. 103
