A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

É. KOVÁCS László: A hagyományművelő Tompa mint hagyományalany

- Úgy elnéztem ezt a szegény papot... annyi fát magára kötött, hogy elég lett volna egy szamárra is.

16 Paptársai közül sokan elmarasztalták Tompát, hogy más vallású és más nemzetiségű papokat kitüntető barátsággal fogad és látogat. Ez igaz volt, mert gyakorta vendégeskedtek nála szepességi tót és német ajkú lutheránus papok. Ő maga is számos esetben megfordult a jászóvárosi prépostságban, vagy a rozsnyói püspökségen. Volt, aki keményen a szemére is hányta ezt a pap-költőnek. Tompa vallási türelmet, más nemzetiségűek irányában nagy megértést kért tőlük. Higgadt, rövid érvelése ez volt: - Egy az úr nyája, ha más akolba jár, akkor is.

17 Az egyik gömöri falu eklézsiájában az volt a szokás, hogy a pap-tanítói állásra pályázók lovukat a parókia kapufélfájához kötötték. Közülük, akit megkedveltek a hívek, annak lovát bekötötték, jó szénát adtak neki, megabrakolták, meg is itatták. Ez volt a jele, hogy kire esett a választás. Tompa akkortájt került Bejébe.

18 Elvágyott onnan, ezért a megüresedett papi állásra ő is jelentkezett. Lóháton ment a választásra. Megérkezvén ki is kötötte, ahogy a hagyomány diktálta. Ám az ő lovára nem gondolt senki. Étlen, szomjan maradt. Tompa azonban hamarosan elkerült Bejéből. A kelemériek hívták meg, mégpedig egyhangúlag, amit ő el is fogadott. Nagy beteg volt már Tompa, amikor ez történt A fösvény Darvas Pál kerítése annyira tönkrement, hogy muszáj volt mást csináltatnia. Beszélték, hogy mesterei - talán azért, hogy bérüket jobban kiérdemeljék, mások szerint inkább azért, hogy Pál urat ingereljék - ácsolás közben a kelletténél jóval többet kopogtak. Verték a szeget kíméletlenül, egymással versenyt, Dongott a palánk, mintha tucatnyi dobot vertek volna. Nem gondolták ők, hogy a szemközt lakó beteg idegzetű Tompa az akit a kopácsolás több mint ingerel, kínoz inkább. Szegény Tompa nem is bírta soká. Befogatott és Runyára - felesége szülőfalujába - vitette magát. Csak akkor ment haza, amikor megüzenték neki, hogy készen áll Pál úr kerítése.

19 Lagzi volt Hanván. Amikor az esküvőre vonultak a cigány a templom ajtajáig kísérte a násznépet. Ez volt a szokás, így van ma is. A legények nem mentek be az esküvőre, kinn maradva nótát parancsoltak a cigánynak. Szóval idogáltak, dallároztak, húzta a cigány a fülükbe. Eszekbe se jutott, hogy csendbe legyenek, míg benn az esketés folyt. Tompa új pap volt még Hanván, akkoriba került oda Kelemérből. így hát nem ismerték eléggé. Nem tudták, hogy milyen kemény ember ő, fiatal pap létére. Hallgatta, hogy mi folyik kint, de nem soká tűrte. Kis időre abbahagyta az eskettetést, kiment és szigorú szavakkal megdorgálta a mulatozókat. - Utolsó legyen! - ezzel hagyta ott őket. Nem is történt meg többet - mondhatom.

20 16 Adatközlő: Fűkő László Kelemér, 1961. 17 Adatközlő: Madarász László Budapest 18 Adatközlő: Nagyferenc Katalin Rimaszombat 19 Adatközlő: Vörös Attila Rimaszombat 20 Adatközlő: Igó Aladár Hanva 579