A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

É. KOVÁCS László: A hagyományművelő Tompa mint hagyományalany

,,'48-ba, amikor a gömöri zászlóaljat verbuválták, akkor volt az én anyai nagyanyámnak a nagyapja tizennyóc esztendős. Erős kötésű, vállas gyerek volt. Koráná többnek nézett ki. Rimaszécs volt akkor a környék főhelye. Ott folyt a toborzás, zeneszó mellett. A tisztek a nagy téren, háziponyvából összeállított sátrakba tanyáztak. Ő is odaállt eléjük, de úgy hogy a szülei semmit se tudtak a szándékáról. Be is vették szépen. Csak akkor szólt, amikor már rukkolni kellett. Ment a többivel. Tompa Mihály eskette fel őket, aki akkor még bejei pap volt. Ő is velük vonult, mert ő lett a gömöri zászlóalj lelkésze. Neki má jó ismerőse volt, akkor, amikor oszt Hanvára került. Az én ősömre szomorú időszak köszöntött, amikor haza került. Egy álló évig bujdosott a baraccai erdőben. Aki egybő haza merészkedett, azt meg több esztendőre elvitték, a császárt szolgálni."

21 Ezt a történetet Szakáll esperes úr beszélte el nekem. Ő meg egyik volt tanárától hallotta, annak a nagyapjával történt, Tompa utolsó évében. „ Elsős diák voltam Patakon. Tornaijára és Hanvára mentem mendikásnak. Gyalog tettem meg az utat. Tompa írt egy levelet Török József nevű tornaijai orvosnak. 0 kezelte Tompát. Lehordta benne mindennek. - Nem tudjátok a bajomat! - Nem tudtok semmit! No ilyenek voltak a levélben, meg még csúnyább szemrehányások is. Szépen megkért, hogy vigyem el a címzettnek. Tompáné és a káplán sejtették, hogy mi lehet a levélben. El akarták kerülni a bonyodalmat, ezért elkérték tőlem a levelet és csak az üres borítékot adták vissza. Óvatosságuk igencsak helyénvaló volt, mert Tompa útnak indulásom előtt élőbbe állt és keményen kérdezte: - Fiam! Viszed-e a levelet? Vittem én, - ahogy mondom - csak az üres borítékot, mert csak az volt nálam. "

2 Az uradalmi aratók már három órakor talpon voltak, akár vágni, akár kötni mentek. Kötni is korán kellett, hogy ne törjön az élet. Beszélték, hogy igen sokat találkoztak Tompa tiszteletes úrral, aki pitymallatkor már a mezőt járta. Bottal járt, mert fájt a lába. A hóna alatt téka volt mindig, amibe mindjárt beírta, ha valami az eszébe jutott. így járt-kelt ő a hanvai határon, már uram virradta előtt, még az aratókat is megelőzve a felkelésben.

23 Tompa Mihály legkedvesebb éneke „Tóth Sándor, a Kazincbarcika-Alsóvárosi Református Egyházközség lelkipásztora levéllel kereste meg körünk vezetőségét. Kérte, hogy Tompa Mihály élete és költői munkássága című vándorkiállításunkat mutassuk be az ottani Református Társas Körben. Kérésének örömmel eleget tettünk. A kiállítás megnyitása 1997. november 26-án történt. A megnyitást követően beszélgetés közben hozzám jött Szabó Imréné szül. Juhász Piroska. Elmondta, hogy szülőfalujában Radostyánban az ötvenes években Swingor Jenő volt a lelkipásztor. Ő vezette az egyházi énekkart. Több szólamra feldolgozva sok éneket 21 Adatközlő: Igó Aladár Hanva 22 Adatközlő: Igó Aladár Hanva 23 Adatközlő: Igó Aladár Hanva 580