A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

RÁCZI Győző: Tompa virágai

Szelíd növény a démutka, mai nevén a kakukkfű a temetőn lakozik, hogy sírba szállt kedveséhez közel lehessen. A temető lakója a halálfa (ma ökörfarkkórónak hívjuk), a tartós bánat szimbóluma. Átokviselést példáznak a mohok, akik az irigy fenyőből mohává változtak, míg büntetésük le nem telik. Az aranka az elmúlás növénye, mindent irt, bánt, üldöz, átkoz. Hitszegő a hajnalka, aki a napsugár csábításának engedve, elhagyta kedvesét, de a csalfa napsugár felszívja kebeléről a harmatot. A szarkaláb a hűtlenség szimbóluma, virágról virágra jár, végül a virágok kiismerik és kinevetik. A mécsvirág a változékonyság jelképe, a bércen lakó piros, míg a rónán lakó rokon halovány. A bús magányt példázzák az őszi kikericsek, Tompa megfigyelte, hogy a növény ősszel virágot hajt levél nélkül, majd tavasszal levelet hajt virágok nélkül. Több versben is felhasználta e megfigyelését, nagyon szép természeti képeket festve. Természetesen szerény az ibolya, aki belenyugszik sorsába és nem cserélne más szebb virágokkal. A déliké (porcsinrózsa) a kétségbeesés szimbóluma, akinek magját a föld elfedi. Végül megnyugszik és a föld kebelét ölelő kis növény lesz, de csak szerelmesének, a fényes meleg napnak virít. A kínkeservre példa a vérfű, mostani nevén az őszi vérfű, vagy rokona a csába íre. Többen a vérehulló fecskefűvel is azonosítják e növényt és nedvének zárnyitó hatást tulajdonítanak. A sötétkék izsóp az elégedetlenség virága. Az izsóp termesztett gyógynövény, de könnyen elvadul és él a hegyekben is. A viola türelmetlen, aki az izsóppal a kertből vándorútra kél és végigpróbál mezőt, bércet, sűrű erdőt, végül mindketten visszatérnek a kertbe. Más virágok köntösével pompázik a pipacs, a tűnő pompa szimbóluma. Szirmai egy nap alatt lehervadnak. Gyöngéd a kékjácint, a reménység virága a kis télizöld. Nevében is benne van, hogy az emlékezés virága a nefelejcs, akinek kedvesét elragadta a szerelmes patak, és ő azóta ott búsul a patakparton: Szép virágom merre vagy!? A hab elvitt édesem.... Látlak e, vagy sohasem!? Önfeláldozó a fagyöngy, míg a hatalomvágyat jelképezi a király virág. A szerelem virágai következnek: Az égő szerelem (más néven kakukk szegfű) piros virágaival a szenvedélyes szerelmet jelképezi. Az örök szerelem tulajdonságával bír a repkény, aki szerelméhez kapaszkodik fentebb és fentebb. A perpétuel (a sárga viola) a rideg szerelem áldozata, aki kérőbe küldi a virágokat a violához, aki kérését ridegen elutasítja. Végül a viola megbánja az elutasítást, de akkor már késő, nem jön újabb követ és a perpétuel is halott! A kék iringó a tiltott kéjelgést példázza, aminek szenvedés és gyász a vége. Tompa egyik versében tanulságot hirdet: 549