A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

RÁCZI Győző: Tompa virágai

Csak egy példa arra, hogy a Virágregék nem haszontalanok és nem váltak a 20. század végére sem unalmassá: a közelmúltban találkoztam két nemes lelkű hölggyel, akik komoly érdemeket szereztek a magyar irodalom nagyjainak megbecsülésével. Miután elbeszélgettünk a 19. századi magyar irodalomról, elővették és megmutatták legféltettebb kincsüket: Tompa Virágregéit. Nézzük át ezután, hogy Tompa verseiben milyen virágokról regélt, melyek azok a virágok, amiket költészetében megtalálunk és ezek milyen tulajdonságokat hordoznak? Tompa költeményeit átvizsgálva, statisztikát készítve a növényekről az alábbi eredmény jön ki: összesen 148 növényfaj fordul elő verseiben, ebből fás növény 41, virágos lágyszárú 105, virágtalan 2. A fás növényeket a tölgy vezeti 18 versben, a fenyő 16, a füz 15 versben fordul elő. A virágok között magasan vezet a rózsa, 55 verssel, majd a liliom következik 30, ezt követi a rozmarin 12, az ibolya és gyöngyvirág 11 verssel, 10 verses a viola, a többiek ettől kevesebbszer lettek megemlítve. A virágtalanok között a moha 15-ször fordul elő. Ha csak a Virágregék 35 versét vizsgáljuk azt látjuk, hogy Tompa megemlít 6 fás növényt, 68 virágos lágyszárút és 2 virágtalant. Jó néhány virágja csak itt fordul elő, más költeményekben nem. A virágok meghatározásánál az általa használt régies elnevezés néha nehezen fejthető meg, egy esetben nem tudtam a növényt beazonosítani, néhány esetben más eredményre jutottam, mint azok, akik ezt már előttem elvégezték. Mint említettem, a virágok nála tulajdonságokat hordoznak, tulajdonságoknak a szimbólumai. A teljesség igénye nélkül felsorolnám az egyes növényeket, hogy Ő azokon milyen szimbólumokat ismert fel és énekelt meg. A legtöbbet emlegetett rózsa a büszke szépség, de van verse, ahol az együttérzés, a barátságos jóindulat felmutatója. A rózsa vad rokona a csipkerózsa az emlékezés virága. A havasi rózsa, a rhododendron az állhatatosságot jelképezi. Egyik versben a bérctetőn ázó-fázó rokont a kerti rózsák hívják maguk közé, Ő megköszöni, de marad: Én a szabadban Vágyok maradni Ahová engem Sorsom kötött. Gyakran szerepel a fehér liliom, a tisztaság jelképe. Már említettem, hogy költőnk milyen vonzalommal volt a liliom iránt, saját magát liliomként szerette volna látni. Viszont a turbánliliom az irigység hordozója. A vízi liliom az epekedést példázza. A habokból kiemelkedő vízililiom az átváltozott szerelmes, aki legalább kiemelkedik a vízből, hogy lássa szerelmét s a vidéket. A kék liliom, az írisz, az irigyelt szépséget jelképezi. A kolokán, e szúrós levelű vízinövény, ami csak virágzáskor emelkedik a szabad levegőre, a szégyenérzet szimbóluma. A vizekből kiemelkedő bajnokfü (mai nevén csetkáka) a kevélység jelképe. Gőgös a szegfű, aki maga sem tudja, mit akar. Amit megóhajt, ha teljesül már nem is kell neki. Terhére van az illat és a lég és a szerelem. Végül öngyilkos lett és megrepedtek a szirmai. A vadszegfű a fájdalmat példázza, irtózik az őt zaklató szerelmes hangyától, végül a virágok tündére enyvessé teszi a szárát, így fog ki a hangyán. Az ördögszekér csörgő-zörgő bordáival ijesztgeti a gyöngyvirágot, jelképezi a rútságot. A pitypang távoli tájak után sóvárog és tovaszálló magzatjaiban éri csak el a boldogságot. 548