A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

RÁCZI Győző: Tompa virágai

S haláltól mert megónom nem lehet: Virágregékbe dallom éltöket. Tehát Tompa kiemelkedő versciklusa Bején kezd születni. Biztosan folytatódik Keleméren is, majd Hanván fejezi be azt. Levelezése szerint 1852-ben már a kézirat készen is van. Sajnos mikor májusban házkutatást tartanak nála, a kéziratot is lefoglalják. Tompa ezt sajnálja a legjobban, félti, hogy nem fogja visszakapni, ezért több levélben is kér segítséget, hogy legalább azt visszakaphassa. Valószínű, hogy 1853 áprilisában, mikor második vizsgálati fogsága megszűnik, a kéziratot is visszakapja. Tompa már 1852ben megpróbálja a virágregéket kiadatni Pesten Heckenastnál, ez akkor nem sikerült. Majd 1853. július elején Pesten Friebeisz Istvánnal előfizetést nyitnak a Virágregékre és az 1854 elején megjelenik, Friebeisz István kiadásában, Müller Emil nyomdájában. A könyv 1853. szeptember 7-én már kész van, de valamiért benne az 1854-es évszám szerepel. A Virágregék értékelése sem a múltban, sem a jelenben nem egyértelmű. A megjelenés idején a kor fő irodalomkritikusa, Gyulai Pál elnéző kritikát ír, csacskaságnak tartja, mondván, csacskaság a virágok szerepeltetése emberi jellemvonásokkal, emberi konfliktusokba képzelni őket.

1 A mai irodalomtörténészek szerint is költészetében kevéssé értékes ez a versciklus. A közelmúltban jelent meg egy tanulmány Tompa életművéről, ahol a szerző egyenesen visszafejlődésnek nevezi azt költészetében. A szerző szerint a fő baj az, hogy a regékből hiányzik a politikai tanulság.

2 Igen, az hiányzik, de minden regében erkölcsi tanulság van, amit a szerző melankolikusan ugyan, de a figyelmes olvasó számára érthetően kifejez. Tompa az 1850-es és 60-as évek legjelentősebb politikai költője. A Gólyához vagy a Pusztán című versei nyíltan ébresztik a nemzetet. Más költeményeiben az allegóriák adják a tanulságot. Az a költő, aki ilyen verseket mert és tudott írni a nemzetnek, szerintem megengedheti magának, hogy lelkének titkos gondolatait, kedves virágait megénekelje. Az, hogy a közfelfogás csak a virágok egy részéhez fűz emberi tulajdonságokat, más virágoknál ez az ő költői képzeletében jelenik meg, megengedhető egy költőnek, pláne egy olyan jelentőségűnek, mint Tompa. Van olyan vélekedés is, miszerint ezek a hasonlatok mesterkéltek. Lehet, de van azért egy óriási pozitívuma e költeményeknek: a gyönyörű természeti képek és a hangulatok leheletfinom ábrázolása. A legfőbb ítéletet a nagyközönség mondta ki: a Virágregék hamarosan a kor legkedveltebb olvasmányává vált. 1854 után két évvel megjelenik a második kiadás, és 1900-ig még újabb hét kiadás. Azóta is a mi századunkban tucatra tehető a különböző kiadások száma. Van olyan kritikus, aki azt állítja, hogy a siker azért következhetett be, mert Demeczkyné Wolf Irma illusztrációi feldobták a kötetet.

3 Az állítás abszurd, Demeczkyné csodálatos akvarelljeit egy már befutott siker-könyvhöz egy bestsellerhez készítette. És előtte már a könyv nyolc kiadást ért meg, amik között a szürke, egyszerű első után egyre szebb és szebb könyvek látnak napvilágot. A Bach-korszak egyedüli, szabadságot őrző, a honszeretet zsarátnokát ébresztgető költőjének ez a hajtása mellékhajtás, de nem vadhajtás! Nem vitte költészetét mellékvágányra, mert Tompa a Virágregék után is alkotta politikai allegóriáit, ébresztgette nemzetét. 1 Gyulai Pál: Tompa Mihály költeményeinek irodalmunkban egyetlen ítéletekben gazdag ismertetése. Budapesti Hírlap 1855. évf. 2 Valkóné Huszti Rózsa: Tompa Mihály élete és költészete. Rimaszombat, 1970. Gömöri Honismereti Szemle sorozat 21. szám 61. oldal. 3 Váczi János: Tompa Mihály Életrajza. Budapest 1913. 181. oldal. 547