A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

RÁCZI Győző: Tompa virágai

Tartsa meg frissen, ifian lelkemet, Míg láthatlak, míg köztetek leszek...! Jertek, lakjatok aztán síromon, Vegyétek vissza hűlt szivem felett Mit annak ti adatok egykoron: Az ifjúságot, színt, és életet! Gondolataiban azonosul a virágokkal, sőt azt vallja, hogy lelke virág volt és halála után is azzá szeretne válni. A fehér liliom című versében vallja meg ezeket az érzéseket: Lelkemben titkos sejtelem van, Jövőre? Múltra? Nem tudom! Hogy hajdan én virág valék már, Vagy egykor azzá változom. Fehér liljom valék, ha voltam, Mielőtt szívem dobogott: Fehér liljom leszek, ha leszek Midőn már szívem nem dobog. Reám, a liljom-s illatának Elbűvölő hatalma van; Tudom: ha egy szálat letörnék, Beteg lennék halálosan! Szent természet! ha visszaveszed A port, melyet most viselek; És egy új alakban szül meg újra Végetlen titkú kebeled; Egy szép tavaszt viruljak át csak; Legyek fehérlő liliom! Beteg vagyok című versében rendelkezik virágairól: Virágot ültettem tavasszal, Halálikat megérem-e? Enyém lesz e hosszabb ki tudja, Vagy a virágok élete? Ha én mennék el tán előre: Ne bántsátok virágaimat! Halvány arczám nem lesz derültebb, Halotti koszorú alatt. Tompa bejei éveiben kezdi írni a Virágregék című versciklusát. Erről első híradást Levél Pogány Karolinához című versében ad: Virágos kis kertemnek közepén, Árnyas méhesben ülök, élek én; S kiket megápol s öntözget kezem: Vir ágimat kéjjel szemlélgetem; 546