A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

RÁCZI Győző: Tompa virágai

A Tompa család otthonához mindig hozzátartozott a virágoskert. Tompa és felesége, Emília asszony szeretettel gondozták a virágokat. Ez hozott számukra pihenést, a szomorúságukban feledést. A Falusi órákban erről így versel: Majd újult kedélylyel kis kertembe térek, Nézvén a virágot: teljes lesz e valyon? Ezt beoltom, amazt megöntözöm, nyesem Lehullt indáikat helyreigazgatom. Tompa nemcsak nappal, éjszaka is szeretett virágai között lenni. Itt kapott verseihez ihletet. Az Éji violák-ban írja: Tündéri szép az éj... Kiskertemben mélázva járok, Azt várom szüntelen, Hogy megszólítnak a virágok! S imé a csendes éjben Megnyílik száz virágkehely.... Légben, halmon mezőben, Jó illatár terjedve el. Érzem én is megnyílni keblemet, Kertem virágaival; Melyből buzogva ömledez A csendes éji dal A Virágregék előhang/ában írja: Holdvilágon és csillagos fényinél Midőn a föld álomba szendereg: Mint a ki szól, érez, mint aki él Halk suttogást hallok közöttetek! Tompa keresi virágainak társaságát, elméláz közöttük. Sorsukat saját sorsával veti össze Az őszi képek ÍV. versében: Hegy-völgyön mélán bolygók én A halvány ősznek idején; Oly bús az érzés mely kihoz A völgy beteg virágihoz! Szívem, ti hervatag virágok, levelek! Úgy fáj, úgy vérzik értetek! Fájdalmat hoztatok nekem; És mégis én Lehullástoknak idején, E fáj dalmát úgy szeretem! Az Előhang utolsó versszakában teszi a következő vallomást: Szeretlek, szép virágok titeket...! Színben, illatban gazdag éltetek 545