A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

RÁCZI Győző: Tompa virágai

völgyeket. Itt született Az erdei lak című verse, amely versszakról versszakra szebbnél szebb természeti képeket idéz. Csak egyetlen strófát idézek: Fenn, kivágott cserfa törzsökéhez Kötve ing a vízmosás bürüje; És a törzsök, zúgva ki- s bejáró Kék darazsak meztelen köpűje, Ezek az események mind-mind alakították lelkületét, vezették sírig tartó szerelmese, a természet felé. Természetszeretetéről ő maga is sokszor szólal meg verseiben. Erre említenék néhány példát. Levél Pogány Karolinához című versében 1846-ban írja: A természet az én szerelmesem! Lombos karjával ki átölel, Csók közt altat el hűs szellőivel, S én andalogva megsimogatom Szép szőke árvalányhaj-fürtjeit; Piros rózsa-ajkát megcsókolom, Bámulom fehér liljom-vállait. S ha nefelejcs-szemébe néz szemem: Szebb hölgy, több boldogság nem kell nekem. A természetről szóló vallomás mellett figyeljük meg a virághasonlatokat, melyeket a virágregék előhírnökének is tekinthetünk. Szépen ír a természetszeretetről a Virágregék Előhangjában 1853 -ban: Szent természet! Dajkálkodó anyám, Szeretlek én kimondhatatlanul! Gyönyör s megnyugvás lelke száll reám, Lombod, virágod ha sarjad, ha hull. Tanulni menvén hozzád: megjövök Édes kincsekkel, mint a fürge méh, Megkönnyebbülök karjaid között, Ha szivem bú, szemem köny terhelé. Ugyanezt a vallomást hasonlóan idézi a Falusi órák-bm: Csendes boldogságban, meg háborítatlanul Élek én kebleden, tiszta, szent természet! Édes örömökkel jőnek megperczeim Mint a megrakott méh, mely hoz édes mézet Igen, a természetszeretet Tompa lelkének uralkodó tulajdonsága. Az anyai szeretet hiányában a gyermek Tompa a szabadban az illatos vadvirágokban, a fenséges erdőségekben találta meg a bizalmast, a jóságos barátot. Később ifjúkorában is zárkózottsága, az emberek iránt érzett bizalmatlansága a természetbe hajtotta, ahol önzetlen barátokat talált. Barátai a füvek, a fák és a virágok! Igen, elsősorban a virágok. A virágokhoz való vonzódását költészetében végig megtaláljuk. A virágok igaz barátai, akiket szeret, ápol, és elmúlásukkor megsirat. És akiket képzelete regényes történések részeseivé tesz, a virágok élnek, szeretnek, örülnek, bánkódnak képzeletében. Ezekkel a dolgokkal kicsivel később a virágregéknél foglalkozom, először lássuk mint beszél a virágokról, barátairól a költő. 544