A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

RÁCZI Győző: Tompa virágai

TOMPA VIRÁGAI RÁCZI GYŐZŐ Tompa Mihályt sokan úgy emlegetik, mint a Virágregék költőjét, a virágok sze­relmesét. Ha eltekintünk Tompa hazafias költeményeitől, mint a Gólyához, a Pusztán vagy az Új Simeon című művétől, vagy allegorikus költészetének legszebb darabjaitól, mint a Madár fiaihoz vagy a Terepélyes nagyfa, ezek után sorrendben tényleg népregéi és virágregéi a legismertebb két versciklusa. Virágregéi tükrözik a költő természetszeretetét. Természetszeretetéből fogantak a természetben magát otthon érző költő lelkivilágának tükörképei, szellemének kedves gyermekei. Honnan ered költőnk természetszeretete? Erre választ kaphatunk, ha követjük élet­útját, annak egyes állomásait. Ismerjük, hogy Tompa korán árvaságra jutott. Ötéves korában édesanyja meghalt és még ebben az évben Igricibe került a nagyszülőkhöz. A nagyszülők egyszerű paraszt­emberek, akiket szokás durvalelkűeknek nevezni, de nyilván nem erről volt szó. A pa­raszti élet abban az időben nagyon kemény életforma volt, ami eltompította az emberek érzéseit, de nem ölte ki a jót az emberekből. A Tompa nagyszülők, ha kevés látható szeretettel is, de felnevelték a gyermeket, és ha dolgoztatták is, az nem haladta meg a szokásos mértéket. A kisfiúnak volt ideje ar­ra, hogy eleinte a ház körül ismerkedjék a természettel. Felnőttként elmesélte, hogy nap­hosszat játszott, ismerte a kert minden fűszálát, gyakran nézegette a kert virágait, gyönyörködött bennük. Kijárt a kis patakhoz kavicsot szedni. Igrici határa ma is elég vadregényes, hát még az ő korában. Vizes, fás rétek, ligetek, erdők, mocsarak váltogat­ták egymást. A nagyobbacska fiú pajtásaival gyakran bolyongott a természetben. Ő ma­ga tesz említést az oláh erdőről, ahova egyszer elbujdosott. 1832-ben 15 évesen került Sárospatakra, ahol a Bodrog-part és a zempléni hegyek vannak rá tudatformáló hatással. Később sok versének ihletője a zempléni táj és a Bod­rog-part. Tanulmányait 1838 tavaszán ideiglenesen megszakítja és Sárbogárdra megy se­gédtanítónak. Itt is a természettel találkozott. Szabad idejében a mezőre vagy a temetőbe ment elmélkedni. Sokat járt vadászni. Egy későbbi levelében írja: Mintha most is látnám a gyönyörű sásrétet, sűrű káka- és sásbokraival, ezer meg ezer vízi vadaival, melyek után hónajig érő vízben, sárban gyakran reggeltől estig a legnagyobb élvezettel jártam. Ne feledjük, a vadászat csak a laikus szemében egyenlő a vad leterítésével. A va­dászat normális ember számára ettől jóval több, természetismeret, megfigyelések özöne, szellemi pihenés és csak utolsósorban vadűzés. Tompa 1840-ben ismét megszakítja tanulmányait és nevelősködik Hernádkakon. Itt ismét vadászgat, barangol a természetben. Nem akarom életének valamennyi állomását felsorolni, egyedül Eperjest említem még, ahol barátaival, elsősorban Kerényivel és egy ideig Petőfivel járják a hegyeket­543

Next

/
Thumbnails
Contents