A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)
BACSÓ Ildikó: A fekete könyv
müvet sejtettek abban, melynek nyilvánosságra tételére talán a jelenkor politikai, vallási és társadalmi viszonyait nem hitte elég érettnek a haldokló költő." 16 Ugyanebben az emlékbeszédében Lévay feltárja a Fekete könyv tartalmát „az a sok pecséttel őrzött mestermü nem egyéb, mint néhány ártatlan anekdota." 17 De vagy nem hitték el a kortársak, hogy az olyan sok pecséttel védett titok csupán ennyi, vagy nem jutott mindenki tudomására, időnként fel-felrebbent egy-egy újabb magyarázat. Pl. 1900-ban a Sárospataki Lapokban alakul ki egy kis vita róla. A lap 1900. október 29-i számában jelenik meg a vegyes közleményekben: „Tompa Mihály hagyatékáról a »Hazánk« c. lap ez évi október 21-iki számában valaki (Valószínűleg Kaciányi Géza, volt budapesti ev. Ref. Főgimnáziumi, most pedig állami tanár!) a következőt írja; ... Sokat foglalkoztatták a kedélyeket azok az iratok, melyeket a T. a ref. Pap, a leleszi káptalan őrizetére bízott. ,»Istenére és becsületére« fogadta, hogy az iratok nem tartalmaznak semmit, a mi a vallás és az erkölcs törvényeibe ütköznék, ennél fogva nem állhat meg azok gyanúja, akik azt állították, hogy az irományok atheisztikus elméleteket tartalmaznának. Hogy iratai a „vallás és erkölcs törvényeibe" nem ütköznek, annyi bizonyos, de valószínű, hogy saját hitfelekezetének tanaival szemben kételyeket fejeznek ki, s kathólikus hitvallást tartalmaznak. Úgy gondolkozhatott, hogy ez a hitvallás akkor kerül legbiztosabban nyilvánosságra, ha ott helyezik el, ahol máiglan gonddal és szeretettel őrzik." 18 A lap nem foglalt állást, de felhívta Lévayt, Szász Károlyt, Gyulai Pált a válaszadásra. Lévay tette meg. Felháborodva utasítja vissza a cikk írójának feltételezéseit „Miből áll az a titkos letét, azt én határozottan és teljes bizonyossággal tudom. Elmondtam azt a T. M-ről 1874-ben írt s a Budapesti Szemlében kiadott Emlékezéseimben és így köztudomásra juttattam". „Most már a régen közzétett és köztudomásra jutott ismertetés után csak nagy fokú tudatlanság, elfogultság, sőt mondhatni lelkiismeretlenség kellett ahoz, hogy Tompa lepecsételt csomagjáról úgy írjon a Hazánk cikkezője, a mint írt. Ezt sehonnan sem tudja, csak az ujjából szopta. Arról a »titkos csomagrók a sejtegetéseket és találgatásokat még most is folytatni, nem egyéb, mint puszta levegő-verés, renyhe képzelet-játék. De határozottan vissza kell utasítanunk s meg kell bélyegeznünk a catholicus vakbuzgóságnak ama sorokban nyilvánuló túlzásait, mely nem riad vissza attól, hogy a nemzet egyik legjelesebb költőjének szellemét, jellemét és emlékét talán csak azért, mert protestáns volt, ha csak pillanatra is, könnyelműen homályba vonja." 19 Kacziány Gézát, ha valóban ő volt az említett cikk írója, nem tudta teljesen egészen meggyőzni Lévay, mert az 1917-ben megjelent könyvében, A magyar memoire irdalom 1848-tól 1914-ig, így ír a Fekete könyvről: „Lévay azt állítja, hogy a kérdéses kézirat nem tartalmaz egyebet ártatlan anekdotáknál (?). Azt hisszük, hogy Tompa jelleme az ilyen rossz éle lehetőségét kizárja. Ilyenfajta kézirat nem okozott volna írójának annyi aggodalmat, mint hogy azt éppen Lévay adja elő." 20 De a felbontás után jó félszázaddal ismét újabb kétely, titok. „Madarász László arról tudósít, hogy a mende-monda szerint Tompa Mihály olyan végrendeletet hagyott hátra, amelyet csak halála után száz esztendővel szabad felbontani. Szerinte ezt még nem Lévay József: i. m. 56. Uo. 56. Sárospataki Lapok. 1900. október 29. 933-934. Sárospataki Lapok. 1900. október 30. 946-948. Kacziány Géza: A magyar memoire irodalom 1848-tól 1914-ig. Budapest, 1917. 535