A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

PATAY Pál: Régészkedéseim Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

tájékozódó ásatások voltak végzendők. Az egyik, e célra kijelölt lelőhely a Borsod község határában lévő Derekegyháza nevű domb volt, ahol még 1926-ban Leszih Andor, a miskolci múzeum igazgatója, majd Tompa Ferenc az újkőkori bükki kultúra telepét kutatta. A próbaásatást 1948 őszén Csalog József Vezette, munkatársai pedig Korek József és magam voltunk, valamint a miskolci múzeum részéről Megay Géza. A helyszínen Csalog mindenkinek - így nekem is - külön-külön jelölt ki egy-egy feltárandó szelvényt. Magam akkor még ásatási gyakorlattal alig rendelkeztem, így eléggé bizonytalanul kezdtem neki a munkának. Szerencsémre az én szelvényemben - szórványos cserépleleteken kívül - semmilyen érdemleges lelet vagy ásatási jelenség nem akadt, így nem követhettem el baklövést. Egyébként sem hozott ez az ásatás jelentős eredményeket. Az ásatásról is csak egy, a leletanyagot ismertető beszámoló jelent meg Korek József tollából.

2 Noha akkor a balassagyarmati Palóc Múzeum muzeológusa voltam, 1951 októberében ismét ásattam a megyében. Ekkor már behatóan foglalkoztam a rézkor kérdéseivel. Minthogy a korszakból temetőt már jó néhányat ismertünk, telepet azonban igaziból még nem, ennek a kutatását tűztem ki célul. Kaptam is ehhez valamilyen magasabb fórumtól anyagi támogatást. Mivel Tompa Ferenc kutatásai alapján arra lehetett következtetni, hogy Bodrogkeresztúron, a Kutyasoron, azaz az egykori téglagyár mellett létezhetett rézkori telep, itt óhajtottam próbaásatást végezni. A lelőhelyre rá is találtam és ott néhány napos ásatást végre is hajtottam. Reményeim ugyan nem váltak be, ugyanis Tompa véleményével ellentétben - ott nem rézkori, hanem újkőkori (tiszai kultúra) telep volt. Munkám mégsem volt eredménytelen, mert a tiszai kultúrának két, nyújtott csontvázas sírját sikerült feltárnom; ilyent pedig addig a szakma nem ismert.

3 Ez az ásatás azonban örökké emlékezetes marad a számomra. Ekkor folyt nagy erővel, éjjel-nappal a Miskolc-Sátoraljaújhely közötti új, 37. számú műút építése. A falu tele volt a legkülönfélébb munkással. Nem volt ott egyetlen üres ágy sem. Végül is két tehergépkocsi-vezető jóvoltából tudtam szálláshoz jutni. Befogadtak a kétágyas szobájukba. Miután váltották egymást a gépkocsijukon, az egyik ágy mindig üres volt. így aztán éjszakánként váltakozva, hol az egyik, hol a másik ágyban aludhattam. A ház tulajdonosa egy 35 év körüli nő volt, aki a családjából egyedül élte túl Auschwitzot. 0 a konyhában lakott. De volt a háznak még egy szobája, amit csak mirajtunk át lehetett megközelíteni. Ennek is volt lakója, mégpedig nem más, mint Szakasits Árpádné, a nemrég még köztársasági elnök felesége. Néhány hónapja ide telepítették ki Budapestről a hatóságok. A háziasszonyunk szerint fogalma sem volt arról, hogy történetesen hol tartózkodik és mi van a férjével. (Be volt börtönözve.) A megyében végzett régészkedésem azonban nemcsak ásatásokból állt. 1953-ban a múzeumok akkori főhatóságát képviselő minisztérium (nem emlékszem mi volt éppen akkor a sokat változó neve) azt a feladatot rótta ki rám - noha akkor is Balassagyarmaton voltam -, hogy leltározzam újra a Herman Ottó Múzeum őskori anyagát, mivel a régi leltározási rendszer elavult volt. A nyár zömét, 8 hetet Miskolcon töltöttem. Jellemzően az akkori viszonyokra, több mindennel meg kellett alkudnom, holott hivatalosan fennen hirdették, hogy „a legfőbb érték az ember!" Szállásul például számomra egy campingágy jutott a múzeum néprajzi raktárában. Szék híján a ruháimat éjszaka az „Aranyszarvas" gyógyszertár egykori cégérének agancsára akasztottam fel. Ezt a Kossuth utca városképének oly jellegzetes, a patika ajtaja fölött állott fa szobrát a gyógyszertárak államosítá2 A bükki kultúra elterjedése Magyarországon. Régészeti Füzetek. Ser. II. 2. 21-26. {Korek J.-Patay P.) 3 A neolitikum a bodrogkeresztúri Kutyasoron. In: Fólia Archaeologica. 9. 1957. 25-38. 482