A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

PATAY Pál: Régészkedéseim Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

RÉGÉSZKEDÉSEIM BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN PATAY PÁL A családom ugyan a Taktaközből, illetve Abaújból származik, magam nem éltem itt. Mégis itt lettem régész és a régészeti tevékenységeim zöme is a mai megye területén zajlott. Igen, itt lettem régész. Még a 15. életévemet be sem töltött gimnazista voltam, amikor 1929 augusztusában a szüleimmel rokoni látogatáson voltam Taktabájon (akkor még Bájnak hívták). Este egy ember egy földből kiásott fazekat hozott a nagybátyámnak. Az Erdőalja dűlőben találták csalamádé zsombolyázásakor. (A felaprított csalamádét kazalba rakva földdel fedték le és nyomtatták össze, azaz silózták.) A föld ásásakor találták a fazekat és még több összetört cserépedényt is. Másnap az édesatyám bicskájával felszerelkezve siettem ki a zsombolyázáshoz. Ha újabb cserépedényeket találtak a munkások, magam igyekeztem azokat a földből minél épebben kikotorni. A zsákmányon megosztozkodtunk. Ismerve az egykori, az osztrákokkal való közösködés idejéből származó szabályokat, a leletek egyharmada a nagybátyámnál, mint a föld birtokosánál maradt, egyharmada nekem, mint a megtalálójuknak jutott (egy cserép tál és egy bronz borotva kivételével a többi elpusztult a háború alatt), egyharmadát pedig átadtam ősszel, amikor az iskola elkezdődött, a Nemzeti Múzeumnak. Azóta több ízben is szerepeltek a múzeum régészeti kiállításain. így kerültem folyamatosan kapcsolatba a múzeummal, aminek az lett az eredménye, hogy későbbi professzorom, Tompa Ferenc tanácsára (akkor még csak egyetemi magántanár és a múzeum régésze volt) 1933-ban beiratkoztam a budapesti egyetemre régészhallgatónak. Hillebrand Jenő hatása alatt (ugyancsak a Nemzeti Múzeum régésze volt) paleolitkutatással szerettem volna foglalkozni. Érdekelt a Roska Márton által ismertetett, a kassai múzeumban őrzött korláti paleolitok kérdése. Gondoltam, egy ásatással megkísérlem azt tisztázni. Igaz, ebben közrejátszott az is, hogy az ismeretségi körömben volt egy Korláton lakó lány is: Téglássy Andrea. Ezért, miután a lelőhelyet 1934-ben megszemléltem, 1935-ben Gallus Sándor (a Nemzeti Múzeum régésze) irányítása mellett aki erre készséggel vállalkozott - háromnapos próbaásatást hajtottunk végre a Ravaszlyuk nevű lelőhelyen. Sajnos, a fáradozásunk nem járt eredménnyel, de a munkánkról, még mint egyetemista egy rövid cikkben be is számoltam. A háborút megelőző és az azt követő néhány év meggátolt abban, hogy aktív régészmunkát végezzek, de a háború utáni első terepmunkám ugyancsak a megyében zajlott. A magyar régészek 1948-ban még nagyon készültek arra, hogy a rákövetkező évben a Nemzetközi Prae- és Protohisztorikus Unió Budapesten tartja meg a négyévenkénti kongresszusát. (Az időközben bekövetkezett belpolitikai változások miatt nem valósult meg.) Az volt a terv, hogy a résztvevők számára kirándulásokat rendeznek jól ismert lelőhelyeken végzendő ásatások bemutatására. Evégett a számba vett helyeken előzetes, 1 A korláti paleolithok kérdéséhez. In: Archaeológiai Értesítő. 50. 1937. 139-141, 229-230. 481