A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

TÓTH Arnold: Paraszti históriák egy tardonai kéziratos énekeskönyvben

Jól van apám, akkor tovább nem élek, De a Kálmán felesége nem leszek. Édesapja azt felelte: gazdag vagy, Egyetlen lánya vagy Kovács Istvánnak, Nem adlak egy koldus juhászbojtárnak, Menye leszel majd Katona Istvánnak. Másnap este meg is lett az eljegyzés, Muszáj képpen a kettőt eljegyezték. Gyászruhába öltözött a Juliska, Mert a szívét nagy bánata hervasztja. Másnap délben kiment Julcsa a kútra, Éppen ott volt szeretője a Pista. Éppen ott itatta Pista a nyáját, Szomorúan fújta a furulyáját. Kedves Pista, mond meg mitévő legyek, Az én szívem csak te érted hasad meg. Meg kell nékem esküdni a Kálmánnal, Pedig nem kell semmi gazdagságával. Kedves Julcsa sose búsulj, nem lesz meg, Esküvődön én is majd csak ott leszek. Felöltözök majd a legszebb ruhámba, Úgy hagyom itt nyájamat utoljára. El is jött az esküvőnek nagy napja, Kovács Julcsát fehér ruha takarja, Fején van a menyasszonyi koszorú, De a szíve igen nagyon szomorú. Jajj, de szépen zenkel a sarkantyúja, Mikor elindul az utolsó útra. Hat lövéssel volt megtöltve pisztolya, Mikor a pap fellépett az oltárra, Három lövés a templomban eldördül, Menyasszony és vőlegény holtan terült. Piros vérben áll a templom zsámolya, Megdermedten áll ott a lelkiatya. Széjjel szaladt onnan minden násznépe, Mert Horváth Pista vérrel festette őket. Mikor elvégezte szörnyű munkáját, Beleszúrta a szívébe bicskáját. 458