A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

TÓTH Arnold: Paraszti históriák egy tardonai kéziratos énekeskönyvben

gassatok" és a „tanuljatok e szomorú példáról" akár mintakönyvbe illő fordulatok is lehetnének. Régi dalok 1800-as évek, megtörtént eset Hallgassátok meg amit én beszélek, Két szerelmes szomorú történetét. Édesapák, édesanyák sírjatok, Mikor ilyen szomorú hírt hallotok. Kovács István egész helyes, gazdag volt, Minden kincse mégis csak a lánya volt. Úgy őrizte, mint a kertben a rózsát, Eperajkú drága szép Juliskáját. Tizenhetedik évben volt Juliska, Ő volt Fehértalpfalvának angyala. Édesapja, édesanyja úgy beszélt, Nem adnák a világ minden kincséért. Juliskának volt is elég kérője, A tanyának minden egyes legénye. De őnéki csak egy tetszett közülük, Akivel már sok éjszakát eltöltött. Horváth Pista szegény juhászlegény volt, Valamennyi legénynél is ő szebb volt. Nem volt néki egyebe húsz birkánál, Szülei is régen meghaltak már. Szép árvának hívták őt a tanyába, Ha néha bevetődött a csárdába. Hozott sokszor Juliskának virágot, Irigyelték is ezt a többi lányok. Meg is tudták Juliskának szülei, Hogy a lányuk Horváth Pistát szereti. Kovács István nagy mérgében azt mondta, Juhászbojtár nem kell az én házamba. Szomszédjában lakott Katona István Annak volt egy legénye a Kálmán. Igaz, hogy csak félszemű és púpos volt, De gazdagsága az igen nagy volt. Mikor eztet Juliska meghallotta, Kihez akarja adni édesapja 457