A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

TÓTH Arnold: Paraszti históriák egy tardonai kéziratos énekeskönyvben

A históriákhoz jóval közelebb áll egyik országosan elterjedt balladánk, a Cséplőgépbe esett lány története. A bevezető strófában az időpont és a helyszín megjelölése, a „szomorú hír" fogalma egyértelműen históriás vonás, a hírközlő epikus költészet egyik meghatározó jegye. Ez a história igazságtartalmát, hihetőségét igyekezett bizonyítani a hallgatóság számára, bár Fehér megye és Kecskemét együttes említése mutatja, hogy itt már korántsem konkrét helyhez és alkalomhoz kötött szövegről, hanem a szájhagyományban élő, országosan ismert balladáról van szó. Ez a helyszínt és időpontot megjelölő verskezdő formula teljesen meggyökeresedett népköltészetünkben. A záróversekben található vándormotívumok (gyöngyharmatot hullajtó ég, a vadgalambok húzta nagyharang) is a teljes mértékű folklorizálódást mutatják, hiszen ezek más balladákban, sőt lírai dalokban is előfordulnak. 1848.évbe Ezernyolcszáznegyvennyolcadik évbe Szomorú hír történt Fehér megyébe, Farkas Julcsa fölállt a gépasztalra Egyenesen bele esett a dobba. Mikor ezt a szeretője megtudta A két kezét a fejére kulcsolta Gépész uram, álljon meg a masina, A szeretőm bele esett a dobba. De mikorra a masina megállott Farkas Julcsa piros vére kifolyott. Piros vére úgy folyik mint a patak Szeretője siratná de nem szabad. Farkas József nyisd ki rácsos kapudat, Itt hozzák egyetlen leányodat Farkas Julcsát feltették a szekérre Elvitték a főorvos úr elébe. Főorvos úr elfordult és azt mondta Ennek csak a jó Isten az orvosa Farkasni már meggyújtották a lámpát Talán bizony a halottat siratják. Anyja helyett ráborult sok lánypajtás Még az ég is gyöngyharmatot hullajt rá. Megkondult a kecskeméti nagyharang Húzza áztat három fehér vadgalamb Húzza azt a sok szomorú verseket Szeretője szíve rajta megesett. Koporsóján végig ér a koszorú Mellette az édesanyja szomorú. 449