A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

TÓTH Arnold: Paraszti históriák egy tardonai kéziratos énekeskönyvben

Igazi históriás szöveg a Szabolcs megye, nyíregyházi nagyerdő kezdetű történet. Szerzőjét, nyomtatásban fennmaradt eredetijét nem ismerjük, és a benne olvasható szerelmi gyilkosság történetét sem tárta fel eleddig a kutatás, de a jellegzetes vonások alapján egyértelműen kikövetkeztethető a históriás eredet. Országosan elterjedt, folklorizálódott szöveg ez, amely teljes egészében beépült az új balladák és ponyvaballadák közé. A nyolc versszakos alkotás magán viseli a históriák legtöbb jellegzetességét: a 1 l-es szótagszám és a négysoros strófa általánosan jellemző ezekre a szövegekre. A három fő szerkezeti rész: a sztereotip bevezető sorok, a hosszan részletezett és szándékosan késleltetett tárgyalás és a tanulságot megfogalmazó befejezés jól elkülöníthető egységeket alkot. Ez a sablonos szerkezet a história megírásának körülményeiből fakad: a legfrissebb híreket a szerzőnek mindig a helyszínen, igen rövid idő alatt kellett versbe szednie, ezért célszerű volt az ide-oda mozgatható „panelek" alkalmazása. Különösen a kezdő- és a záróversek vándoroltak könnyen egyik históriából a másikba.

21 Takács Lajos szerint a népivé válás során a história lerövidül, tömörebb és sürítettebb lesz, a hosszú leírások és a lassító részletek egyre inkább eltűnnek belőle és ezáltal a balladákhoz kezdenek hasonlóvá válni. A Szabolcs megye, nyíregyházi nagyerdő valóban ilyen jegyeket hordoz, hiszen a szöveg nyolc versszakra rövidült a históriák szokásos 20-30 versszakos szövegeihez képest. Ugyanakkor a históriai eredet bizonyítékai nem tűntek el belőle: a tett elhatározása a 2. versszakban, a 3-4. szakasz rávezető sorai, majd az 5-7. strófákban részletezett, naturálisan leírt gyilkosság egyértelműen a históriák rikító, harsány és szenzációra éhes hangvételében szólalnak meg. Kétségtelen azonban, hogy a lekerekített megfogalmazások, az egységes forma, a viszonylag összecsiszolódott rímek már a szájhagyományban való alakulás jegyeit hordozzák. Vers Szabolcs megye, Nyíregyházi nagyerdő Piros vérrel van kifestve az erdő Azért van az piros vérrel kifestve Barna kislány fekszik benne megölve. Szabó Gyula, Horvát Jolánt szerette De a Jolán szülei nem engedte Megállj, Jolán ha nem hagynak szeretni Majd meglátod mit fogok cselekedni. Szabó Gyula egy vasárnap délután Találkozott Jolánkával az utcán Kihívta őt az erdőbe sétálni Ott fognak ők gyöngyvirágot kaszálni. Ki is értek a nagy erdő szélére Leültek egy csipkebokor tövébe Nem azért jöttem, hogy virágot szedjek Hanem azért, hogy én téged megöllek. 21 Takács L. 1988.385. 450