A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

PIRINT Andrea: A művészet története Moholy-Nagy László interpretálásában

(Picasso, Braque) játszottak szerepet. Később aztán a futurizmus, majd még később a többi izmus is átvette és a legkülönbözőbb módon alkalmazta azokat" - írja.

31 A síkon dolgozó izmusokat tehát végső soron két csoportra osztja. Közös törekvésként ismeri fel a természet ábrázolását kiszorító önálló formaalkotást; a végső elemek (szín, anyag) konvenció nélküli vizsgálatát. Izmusokkal való számvetésének konklúziójaként az új vizuális formaalkotás koncepciója vázolódik fel. A színnel dolgozó festészet számára további útként közvetlen fényhatások megteremtését irányozza elő. „A kép végső leegyszerűsítése: a vetítővászon" - írja,

32 majd pedig reflektorikus fényjátékokról szól. Az anyagvizsgálatokat folytató, síkban dolgozó művészet számára a következő fejezet címe mutat irányt: „Az anyag további útja: a tömeg (szobrászat)". Formalisztikus történeti koncepció Bár Moholy-Nagy vallja a művészet korszellem általi meghatározottságát, művészettörténeti vizsgálatait egyre inkább a formalisztikus művészetszemlélet határozza meg. 1925-ös könyvében már előrevetíti későbbi történeti koncepcióját, amikor így ír: „Minden kor festészetének ... az eredendő, magában az emberben rejlő feszültségi viszonylatokból kellett sarjadnia. A különféle korszakok festészetében észlelhető eltérések tehát csakis egyazon jelenség időleges formaváltozásaiként foghatók fel."

33 Amiképpen saját kora és közelmúltja tendenciáját az alapelemekhez való visszatérésben, velük való, konvenciómentes kapcsolat kialakításában állapítja meg, úgy fordul érdeklődése a művészet történetének pusztán formalisztikus megközelítéséhez. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyúttal megtagadná a művészet egyéb tényezők általi meghatározottságát. A kubizmus ismertetését az anyag eredendő élményének szempontjából adja, de elöljáróban utal rá, hogy interpretálása „nem merítheti ki a kubisták munkásságát. Müveik az ... említett problémákon kívül még számtalan más problémát is tartalmaznak, amelyek részben világszemléletükből, részben anyagukból fakadnak, részben pedig a kor szellemiségében gyökereznek, s amelyet maradéktalanul szavakba önteni nem szükséges, talán nem is lehetséges."

34 Formalisztikus szobrászattörténetének kibontása után pedig említést tesz a szobrászat alakulásának egyéb tényezőiről is, és itt fejti ki a művészet tartalmi oldaláról, az ábrázolási szándék változásáról való elképzelését. A művészet formalisztikus megközelítése tekintetében - és általában MoholyNagy müvészetfelfogását illetően - nagy jelentőséget tulajdonítok Kemény Alfréd hatásának. Keménynek már 1919-ben a Mában megjelenő tanulmánya a „művészet abszolút szempontból való vizsgálatát" szorgalmazza.

3 „A művészetben elsősorban a forma abszolút" - írja első mondataként. Bortnyik művészetének értékelése kapcsán Kemény kifejt egy általános művészettörténeti megközelítési módot, amely végső soron abból a felismerésből táplálkozik, hogy a múlt alkotásait az ember mindig a jelenben szemléli. Kemény azt az értéket, amely elmúlt korok alkotásait örökké ható tényezőkké avatja, az abszolút formában pillantja meg, ül. a „formák egységbe kapcsolódásában": a kompozícióban. „A kompozíció azonban nem önmagában abszolút, hanem csak mint az emberi élet relativitásán túllendült alkotás kifejezője" - jelenti ki.

36 Az örök művészeti formákat, 31 Uo. 68. 32 Uo. 90. 33 Lm. 11. 34 Moholy-Nagy L., 1973. 75. 35 Kemény A.: Bortnyik képei és grafikái. MA, IV. évf. 7. sz. 172-174. 36 Uo. 172. 386