A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

PIRINT Andrea: A művészet története Moholy-Nagy László interpretálásában

barokk művészet tér- és formaproblémáit vizsgálta, és akinek könyveit német nyelvterületen adták ki. Valószínűnek tűnik, hogy Brinckmann könyvét/könyveit Moholy-Nagy még németországi tartózkodásakor megismerte, talán már 1928-at megelőzően is, s feltételezhető, hogy érdeklődése nemcsak a fotóanyagnak szólt, hanem a könyv szöveges részének is. További fogódzó művészettörténeti érdeklődésének feltérképezéséhez Fritz Burger Cézanne und Hodler című munkájára való hivatkozása 1929-es könyvének egyik lábjegyzetében,

14 valamint arra való utalása, hogy a Picasso-reprodukciók egy részét Raynal Picassóról írt monográfiájából vette át. Olvasmányélményei közé tartozott természetesen a Bauhausbücher sorozatban megjelent, Gleizes tollából született kubizmus-monográfia is. A kubizmus valamint a futurizmus és expresszionizmus értelmezése tekintetében feltétlenül számolni kell a Ma-kör, leginkább Hevesy Iván lehetséges befolyásával. Hevesy 1919-ben viszonylag terjedelmes értelmezését adja e három izmusnak, amelyet Moholy-Nagynak feltétlenül ismernie kellett.

15 E cikkben felvetett gondolatok részletes kifejtését Hevesy 1922-ben megjelent könyveiben adja, melyek közül a posztimpresszionizmus művészetét tárgyaló publikációjának

16 irodalomjegyzékébe felveszi Fritz Burger két, 1917-es könyvét. Ezek közül az egyik az (Cézanne und Hodler), amelyre MoholyNagy is utal 1929-ben kiadott könyvében. Sematikus történeti felvázolás Moholy-Nagynak az új művészetről való felfogása ill. a művészet mibenlétére adott válasza a budapesti Ma-köréhez hasonló történeti kép birtoklását feltételezi. Az elementarista-kiáltvány társszerzőjeként a művészet folytonos megújulását vallja, amelyet az adott korszakok „erőinek" megváltozásával párhuzamosnak és attól függésben lévőnek tart. A Nyilatkozat aláírójaként polgári színvonalúnak bélyegez minden művészetet, amely függetleníteni kívánja magát a „mindenkori társadalmi formáktól".

17 Cikkeinek, tanulmányainak, nyilatkozatainak elszórt kijelentéseiből és a levonható konzekvenciákból kibontakozó művészettörténeti elképzelés szerint az élet és a művészet egymással kölcsönhatásban alakul, változik, mivel „a művészet valamely kor összes erőinek konzekvenciája".

18 S ez a kapcsolat alakítja ki minden korszak számára „a maga optikai formáit".

19 A művészet folytonos változását tulajdonképpen fejlődésnek tartja, még ha visszaeső jelenségeket is felismer: „a festészet törvényszerű fejlődését",

20 „a művészi fejlődés élő erejét"

21 említi. A manifesztumokból, cikkeiből, tanulmányaiból ettől differenciáltabb kép nem bontakozik ki a művészet történetéről. Ezzel szemben 14 Moholy-Nagy L., 1973. 75. 15 Hevesy I.,: Túl az impresszionizmuson. MA, IV. évf. 3. sz. Közli: Hevesy I., 1978. 55-57. 16 Hevesy L, 1922. 17 Kállai E.-Kemény A.-Moholy-Nagy L.-Péri L.\ Nyilatkozat. Egység, Bécs, 1923. 4. sz. Közli: Passuth K., 1982. 289. 18 Hausmann, R.-Arp, H-Moholy-Nagy L.-Puni, L: Aufruf zur Elementaren Kunst - An die Künstler der Welt! De Stijl, Leiden, 1921. 10. sz. Magyarul: Az elementarista művészet kiáltványa. Közli: Passuth K., 1982.287. 19 „Minden korszaknak megvannak a maga optikai formái." - ZeigemaBe Tipographie - Ziele, Praxis, Kritik. Gutenberg - Festschrift, Gutenberg Gessellschaft, Mainz, 1925. Magyarul: A korszerű tipográfia célok, gyakorlat, kritika. Közli: Passuth K., 1982. 294. 20 Az új tartalom és az új forma problémájáról. Akasztott Ember, Bécs, 1922. 3-4 sz. Közli: Passuth K., 1982. 289. 21 Moholy-Nagy levele a Kunstblatt szerkesztőjéhez. Berlin, 1924. júl. Közli: Passuth K., 1982. 382. 383