A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

PIRINT Andrea: A művészet története Moholy-Nagy László interpretálásában

Moholy-Nagy művészi pályája a budapesti Ma-körrel indult, majd tevékenységének színtere előbb Berlin, majd a Bauhaus, végül európai vándorévek után Chicago lett. Festészete, amely magyarországi tartózkodása alatt a szeme elé táruló látványhoz kötődött, külföldön a figurális festészettől a geometrikus absztrakcióig jutott el, ugyanakkor érdeklődése a táblakép helyett egyre inkább a harmadik dimenzió birtokbavétele felé fordult. Bár mindvégig festett, igazi műfaja nem a festészet volt, és eszköze nem a festék, hanem a fény; a fotózásban rejlő lehetőségeket kutatta. Munkássága a modern művészet új funkciójának kereséséről szól. Azt vizsgálta, hogy a technikai civilizációban az alkotó ember milyen módon alakíthatja környezetét, hogyan teremthet új életformát. Ezért a hagyományos műfajok és anyagok helyett - talpig avantgárdé szellemben újakkal kísérletezett. Arra, hogy Moholy-Nagynak milyen tájékozottsága lehetett a művészettörténeti szakirodalomban, nem sok utalást találunk. Nagy Jenő említést tesz öccse szenvedélyes művészeti könyvvásárlásáról: „legalább 30-40 könyve volt, ma megvan néhány belőlük (Klassiker der Kunst in Gesamtausgaben, Deutscher Verlagsanstalt, Stuttgart-Leipzig, 1906). Főként Rembrandtot, Holbeint, Memlinget szerette. És Van Goghot" - emlékszik vissza Nagy Jenő, majd hozzáteszi: „Nem tudom, hol tűnt el sokat érő művészeti könyvtára ... Rembrandt, Raffaello, Cézanne stb. mind megvolt neki, albumszerű nagyméretű könyvekben."

10 Ez az utalás csupán az induló művész érdeklődéséhez ad támpontot a múlt művészetét illetően. További idevonatkozó támpont egy levelezőlap a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményében, amelyen tíz név szerepel: sajátján és egy számomra ismeretlen (Bartolomeus van der Helst) néven kívül Delacroix, Courbet, Corot, Manet, Monet, Signac, Cézanne és végül Picasso kézzel írott nevei tűnnek fel." Moholy-Nagy 1944-ben írt szellemi önéletrajzában maga is vall fiatalkori művészeti eszményeiről.

12 Elsőként a reneszánsz festők (kiemelten Raffaello és Michelangelo) iránti rajongásról szól, majd Rembrandt felfedezéséről, amit Van Gogh művészete iránti vonzalma követett. Vallomása szerint ezután Edvard Munch, Tihanyi Lajos, Oscar Kokoschka, Egon Schiele, Franz Marc müveinek megértéséhez jutott el; s csak ezt követően „merte tanulmányozni" a kubizmust, futurizmust, expresszionizmust. Vallomása szerint művészi fejlődésére (a figuratív festőtől a fénnyel festő és műanyagot formázó felé) fokról fokra, a múlt művészeti hagyatékának tanulmányozásával ment végbe. Hogy ez mégsem volt elszigetelt fejlődés, és egyéb ráhatások is szerepet játszottak, arról korábban maga is vall. Mindenesetre a múlt művészetében való elmélyülése számunkra most azt jelentheti, hogy a művészettörténet nagyjainak alkotásait nemcsak egymástól elszigetelve tanulmányozhatta, hanem - a konzekvenciák levonásával, a különböző korok műveinek összehasonlításával, tehát egyfajta elemző szemlélet kialakításával - általános megállapításokat téve a művészet történeti alakulására. Művészettörténeti érdeklődésére mutat elméleti főművének, a csak a halála után megjelent Látás mozgásban című könyvének egy reprodukciója, amely „A. E. Brinkman" fotója 1930-ból az ottobeureni kolostor barokk templomának D-i kereszthajójáról.

13 Véleményem szerint a fotó szerzője az a német művészettörténész - nevét helyesen írva - A. E. Brinckmann, aki a szellemtörténeti szemlélet jegyében főként a 10 Nagy Jenőnek, Moholy-Nagy László bátyjának visszaemlékezése. Közli: Passuth K., 1982. 356-357. 11 Cím nélkül, papír, ceruza; reprodukálva: László Moholy-Nagy From Budapest to Berlin. 1995. 105. 12 Abstract of an Artist. In: Moholy-Nagy L.,: The New Vision: From Matériái to Architecture. Abstract of an Artist. New York, Wittenborn, Schultz, Inc. 1947. Magyarul: Egy művész összegzése. Közli: Passuth K., 1982.340-348. I3

i.m. 117. 382