A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

PIRINT Andrea: A művészet története Moholy-Nagy László interpretálásában

A MŰVÉSZET TÖRTÉNETE MOHOLY-NAGY LÁSZLÓ INTERPRETÁLÁSÁBAN PIRINT ANDREA Moholy-Nagy László neve elsősorban mint képzőművész és formatervező él a köztudatban, s csak másodsorban mint művészeti író. Az pedig csak kevesek előtt ismeretes, hogy elméleti munkáiban - miközben az eljövendő művészet koncepcióját körvonalazza - felsejlik egyfajta művészettörténet.

1 Moholy-Nagy cikkeiben, tanulmányaiban, könyveiben számos vonatkozásban olvasható „történet". A kommunikációs módok története,

2 színháztörténeti felvázolás,

3 a fotómontázs története,

4 pedagógiatörténeti áttekintés,

5 fotográfiatörténeti visszapillantás,

6 a tagolt tér története,

7 visszapillantás a modern design kialakulására,

8 a szék története

9- mindezek jelzik, hogy Moholy-Nagy számára fontos a történetiség; az a folyamat, amely elvezet koráig. A „históriákat" nem pusztán történeti érdeklődésből vázolja fel. Célja minden alkalommal az, hogy a következő lépés: az új tipográfia, új színházi megjelenítés, korszerű fotográfia, a jövő téralakítása stb. tekintetében fejtse ki elképzeléseit. Amikor a művészet történetét vázolja fel, természetesen Moholy-Nagyot mint alkotó művészt nem a művészet története „izgatja" elsősorban. Középponti gondolata az új művészet megvalósításának, értelmezésének igénye. Amikor művészettörténeti megállapításokra ragadtatja magát, azt nem a művészettörténész igényével teszi, hanem az új művészet szemszögéből: részint alátámasztásul, részint azzal a szándékkal, hogy kijelölje, mihez képest képzeli el a változtatást, és milyen vonatkozásban. Az új művészetre vonatkozó elképzelését tehát nem a művészettörténeti vizsgálatok során nyeri, hanem fordítva. Előbb lesz gyakorló művész, és alakul ki határozott elképzelése a kor követelményeiről, minthogy írásaiban tanúbizonyságát adná a komolyabb történeti érdeklődésnek. Művészettörténeti koncepciójának vizsgálatakor tehát fontos kijelölni azt a nézőpontot, ahonnan visszatekint a múltra. A nézőpont: a saját korára vonatkozó művészetkoncepció. 1 E tanulmány 1997-ben, az ELTE művészettörténet szakán íródott, ez idáig publikálatlan szakdolgozatom eredményeit foglalja össze. 2 Die neue Typographie. Staatliches Bauhaus in Weimar 1919-23. München-Weimar, 1923. 3 Moholy-Nagy L.-Molnár F.-Schlemmer, O. 1978. Eredeti: Die Bühne im Bauhaus. Bauhausbücher 4. München, Albert Langen, 1925. 4 Fotografíe ist Lichtgestaltung. Bauhaus, Dessau, 1928. 1. sz. Magyarul: A fotográfia - fényalakítás. Közli: Passuth K., 1982. 305-308. 5 Moholy-Nagy L., 1973. Eredeti: Von Matériái zu Architektur. Bauhausbücher 14. München, Albert Langen, 1929. 6 Pl. Light - a Médium of Plastic Expression. Broom, New York, 1923. márc. Magyarul: A fény, mint a képzőművészeti kifejezés új eszköze. Közli: Passuth K., 1982. 192. 7 Első ízben Space-time and the Photographer. American Annual of Photography, Boston, 1943. LVII., 152. sz. Magyarul: Az idő-tér és a fényképész. Közli: Passuth K., 1982. 336-340. 8 Design Potentialites. New Architecture and City Planing. Symposium, Paul Zucker ed. Philosophical Library, New York. 1944. Magyarul: A design lehetőségei. Közli: Passuth K., 1982. 348-353. 9 Uo., majd Moholy-Nagy L., 1996. Eredeti: Vision in Motion. Chicago, Paul Theobald, 1947. 381