A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

TARCAI Béla: Szellemi élet a fogolytáborokban

Az éhezés, de főként a kenyérhiány keserves időszakában sok vers született a kenyérről. Ekker Dezső A kenyér balladája című verséből idézem az utolsó sorokat: Megállj bicska, csak egy percre, még itt az alkalom. De hiába, áll a húsz rész, mint megannyi siralom. Egyik kisebb, mint a másik, bárhogy is forgatom, Felülről is, alulról is, bármelyik oldalon. Mégis, ez itt nagynak látszik, bár most jönne a lapom. Rossebet jön, ugye tudtam, a legkisebbet én kapom. Méricskéljük, szopogatjuk, félóránkint egy nyelet. Melyik jobb, mit harapjak, vajon héjat vagy belet? Minden csöppnyi morzsa után megnyalni a tenyeret, így tanultuk Westlagerben becsülni a kenyeret. A versek a mindennapi valóságról, az éhezésről, hidegről, a földbevájt gödrökről és - mindenekfölött és mindenekelőtt az otthonról, a honvágyról, a hazatérésről szólnak. De megjelennek a családi ünnepek, a feleség névnapja, a gyerek születésnapja és a nagy ünnepek, a karácsony és a húsvét is. Antalfy István Bulovenkán 1948 karácsonyán írta: Csak egy gallyacskát Nem kell naptár, úgyis tudom, mi van ma. Rég számoltam: még húsz nap, tizenöt... és most... állok a szűk falak között, és úgy fojtom a könnyeket magamba. Nincs karácsonyfa, gyertyák sárga fénye, anyám szívének drága melege, szívemben él már csak a szép rege: régmúlt karácsonyok angyalzenéje. ...Csak egy fenyőgally acskát küldenétek a fenyőről, amely alatt ma álltok, amelyről gyertyák fénye hull reátok, amely alatt ma rólam is beszéltek. Csak egy gallyacskát! Egy, csak egy kis ágat, s már nem érezném egyedül magam! De így... karácsony éjszakája van, egyedül vagyok, szemem könnybe lábad. Meg-megcsillan a versekben némi keserű humor is. A következő verset, amelyből részletet idézek, Mainzban költötte egy ismeretlen magyar, s azt egy adatközlőm énekelte magnóra: A dajcslandi hajbartolás vége felé jár, a sok ungar jugendokra hazamenés vár. Hátra vannak még a krumplis baderok, jaj, de sokszor mondták ránk, hogy schlechte ungarok. 357