A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

TARCAI Béla: Szellemi élet a fogolytáborokban

13 N^tieTsi *>&! '•'•';' ' t í-'iiswteft* 14 f

,

«Wl<M»!>fc IS *.*<«•<* *$$. imm^T^ ^é/^smmL % «SJ3Í» Í% StWSl* itt íí. ÍÍVfíök ii ív«*'..<

r

;',\'.;', '..""""•" •','>< .; "j < 18 lH»«..k 19 Mx>ti> Egy fogoly noteszlapja Minden táborban óriási gond volt a papír és az írószerszám hiánya. Ennek áthidalásában mutatkozott meg leginkább a foglyok leleményessége, de leleményességre volt szükség a nagy nehezen megszerzett papírok, füzetek, noteszok dugdosásában is, mert a motozók, érthetetlen módon, allergiásak voltak az írott feljegyzésekre, különösen, ha azt el sem tudták olvasni. Az utolsó veszélyt az itthoni szűrő- és fogadó táborokban végzett motozás jelentette, mert az államvédelmi tisztek mohón csaptak le minden írásos feljegyzésre. Mindezek ellenére sok írás hazakerült. A táborokban született verseket, dalokat, imákat aki tehette lemásolta, vagy megtanulta és itthon leírta. A tulajdonképpeni szerzők így az ismeretlenségbe vesztek, vagy legfeljebb a nevük maradt fenn, de róluk többet nemigen tudunk. Mint korábban említettem, a mindenkori helyzethez alkalmazkodni tudó foglyok a kultúra csaknem valamennyi területén alkottak, ötleteket termeltek. A verselés volt kétségtelenül a legkedveltebb forma, bár a hangsúlyok a tábori körülmények szerint változhattak. Ahol például az éhezés volt a fő gond, ott az emberek lázasan kezdték irogatni a vágyálmokban létező menüket és gyártották, cserélgették az ételrecepteket. Az egyes táborok között nem volt kapcsolat, tehát nem lehet feltételezni, hogy valahonnan elindított divatról van szó. A receptírás és több más jelenség ugyanabban az időben, spontán módon jelent meg minden táborban keleten éppúgy, mint nyugaton. Sokan a naplóírásban vagy csupán a napi események egyszerű feljegyzésében oldották fel lelki magányukat, ha hozzájutottak papírhoz, zsebnaptárhoz vagy valamilyen füzethez. Voltak vállalkozó szellemű emberek, akik regényírásra vagy terjedelmes eposz költésére vállalkoztak. (Varga István kézzel írott és grafikákkal illusztrált vígeposzából a Hadifogoly Híradó 2000. évi 2, 4, 6. száma közölt részleteket. Az eposzt Lengyelországban, a Jawiszowice melletti fogolytáborban, Táborlakók címmel, 233 oldalon írta a szerző, hozzá a papírt az ukrán táborparancsnok adta.) Több táborban, inkább nyugaton, a táborlakók emlékkönyvet szerkesztettek, s azt minden fogoly aláírta. Ennek szellemi előzménye a volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége gyűjteményében található. Ezt a művészi rajzokkal illusztrált könyvet 2187 fogoly írta alá és ajánlotta Walter Teeuwissen 353