A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

TARCAI Béla: Szellemi élet a fogolytáborokban

úrnak, az YMCA

11 titkárának, aki 1920-ben kimenekítette őket a Nikolszk-Usszuriszk-i táborból. A hitélet, a vallásgyakorlás feltételei sokfélék voltak. A Szovjetunió táboraiban nyilván szó sem lehetett egyházi jellegű tevékenységről, bár a foglyok és elhurcoltak között lelkészek is voltak. Viszont az is igaz, hogy az embertelen körülmények között még a korábban közömbös emberek is a hit és a vallás vigasztaló erejét igényelték. 1944 októberében a szovjetek Kárpátaljáról „háromnapi munkára" elhurcolták a 18-50 éves férfiakat. Az emberek útközben, a vagonban egyházi énekeket és az emlékezet mélyebb rétegeiből előkerült s a trianoni nyomorúságra emlékező könyörgéseket énekeltek, mintha a csíksomlyói búcsúba mentek volna. Dr. Küllős Imola idézi tanulmányában az ismeretlen szerzőtől származó Ezer fogoly imája 1944-ben címen szájhagyományként terjesztett verset. Ennek I. szakasza: Ezer fogoly küldi imáját az égbe Halld meg hát, atyánk, kérésünket végre. Könyörögve kérünk, szabadíts meg minket, Rabságban szenvedő, szegény, fogoly néped! Miatyánk, Istenünk, kifent vagy az égbe, Őrző szemeiddel tekints le ránk végre! A nyugati táborokban voltak templomsátrak, templombarakkok, de nem mindig volt lelkész és még kevésbé akadt magyar pap. Az egyes felekezetek közötti különbségek itt hamar feloldódtak és mindegy volt, hogy katolikus vagy protestáns lelkész jelent meg és akármilyen nyelven tartott istentiszteletet, a lelki vigaszra várók odasereglettek. Ahol nem volt se templom, se pap, ott legtöbbször maguk a foglyok gyűltek össze, ahogy ma mondanánk, ökumenikus imára. Különösen a nagy ünnepeken igényelték az emberek a közös ájtatosságokat. Itt és ilyenkor gyakran lehetett könnyező katonákat látni. A foglyok hazamentett emlékei között kézzel másolt imakönyvek és saját szerzeményű imák is találhatók. Az említett formák mellett, attól függően, hogy milyenek voltak a tábori körülmények és hogyan fogták fel feladatukat a foglyokat őrző parancsnokok, a foglyok egyéb művelődési és szórakozási lehetőségeket is szervezhettek. Mind keleten, mind nyugaton voltak színjátszó csoportok, zene- és énekkarok, volt iskola és könyvtár, időnként filmeket is vetítettek. Módjával ugyan, de szervezhettek műsoros előadásokat, koncerteket, színházat és hasonlókat. Ezeknek a műsoroknak az előállításában nagy szerepet kapott a rögtönzés és az emlékezet, hiszen más források nem állhattak rendelkezésre. A sikerültebb programok nem mindig maradtak a lágerek szűk falai között. Keleten kevésbé, nyugaton gyakrabban adott engedélyt a táborvezetés a műsorok bemutatására a nagyobb nyilvánosság előtt. A dachaui táborban alakult magyar szalonzenekar például rendszeresen kijárhatott az amerikai katonák müncheni klubjába szórakoztatni a közönséget. A borghorsti angol felügyelet alá tartozó tábor pedagóguslakóiból alakult ének- és zenekar 1946 tavaszán több alkalommal szerepelt önálló műsorral a városban. A lágerkultúra szerves részét képezik a tábori újságok. Ezek fontos szerepet töltöttek be, mert - ha igen szűk terjedelemben és primitív technikai kivitelben jelentek is meg - kielégítették a foglyok információéhségét, híreiket hivatalos forrásokból merítet11 Young Men's Christian Association - Keresztyén Ifjúsági Egyesület 354