A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

CSÍKI Tamás: A miskolci zsidóság a Holocaust időszakában

Mindezek következtében 1944 márciusától jelentősen nőtt a zsidó vállalkozások, illetve üzletek, lakások és egyéb ingatlanok vagy akár bútorok és más lakberendezési tárgyak megszerzésére irányuló igénylések száma. Ez a háború utolsó szakaszában a keresztény közösség demoralizálódását és szétesését, az erkölcsi értékek relativizálódását is jelzi (a városvezetés szigorú, ellentmondást nem tűrő utasításai, valamint megfélemlítése az egész lakosságra kiterjedt, míg a megérkező Gestapo-egységek emberek tucatjait tartóztatták le, hurcolták el vagy figyeltették meg

42

), ami keretül szolgálhatott a legalapvetőbb emberi jogokat és méltóságot sértő akciók végrehajtására, a parancsot kiadók és az azt szolgaian végrehajtók kölcsönös, főként utóbb jellemző felelősség áthárítására is. S az éppen 1944. június 2-án Miskolcot ért első bombatámadás, mely több mint 200 ember halálát okozta, 420-an sebesültek meg, és számos köz- és magánépület vált lakhatatlanná,

43 illetve mindennek sokkhatása még a korábban együtt érzők figyelmét is elterelte a zsidók sorsáról, vagy tette a valamilyen formában szolidaritást vállaló kisebbséget az iránt közömbössé. A meghatározó persze a szándékában eltökélt megyei és városi vezetés, valamint a helyi német katonai parancsnokság egysége, s a mögöttük álló csendőrség és rendőrség ereje volt. (Miskolcon - mint a VII. csendőrkerület székhelyén - más megyékből jelentős számú csendőri egységet vontak össze, ugyanakkor biztonsági okokból a helyiek közül 50 főt Máramarosszigetre vezényeltek.

44

) Ezáltal a „zsidótlanítás" előkészítése a kidolgozott tervek szerint mehetett végbe.

45 A városi gettó kiürítése június 5-én indult. Ezért a keleti városnegyedet a Vörösmarty utcától lezárták, és Kisfalvi Bertalan csendőr-főtörzsőrmester, a deportálási részleg parancsnokának irányításával a zsidókat „ütlegelések közepette" a Tatár utcai téglagyárba s a vele szomszédos helyiségekbe hajtották ki.

46 (Ezzel egyidejűleg - a Magyar Élet adatai szerint - több mint 600 lakásigénylés érkezett a hatóságokhoz, ami a továbbiakban még emelkedett, s amit elsősorban a bombakárosultak számára kívántak teljesíteni.

47

) Az akció brutalitását jelzi, hogy Tyrnauer Márk ny. kúriai bíró, Klein Sándor volt százados és egy Hofbauer nevű kereskedő a bántalmazások nyomán meghalt, s a téglagyári életkörülmények is drasztikusan romlottak.

48 Az izraelitákat ugyanis nyitott szárító épületekben zsúfolták össze, ahol a legalapvetőbb higiénikus feltételek (pl. a víz) sem állt rendelkezésre. A zsidó tanács - még mindig mérsékelt hangú - helyzetjelentése szerint „a csendőrség már igen szigorúan őrzi a ki- és bejárást. Csomag és postaküldés tilos, a tábor lakóival beszélni sem lehet. Úgyszólván semmiféle ellátás nincs, esznek, ha hoztak magukkal. [A fejadagokat egyébként szigorúan korlátozták. - Cs. T.] Közös konyha nincs, a szükség óriási. Részben a szabadban laknak."

49 (Utóbb Spiry Endre tiszti főorvost népbíróság elé állították, mivel a vád szerint szóban és írásban sem jelen42 Beránné: i. m. 19,21-23,26. 43 Beránné: i. m. 28. 44 Braham: \. m. 421. 45 A minisztertanács június l-jén döntött arról, hogy a II. hadműveleti zóna VII. csendőrkerületében öt nap múlva kezdik a zsidóság - a deportálást közvetlen megelőző - koncentrálását. Braham: i. m. 655. 46 Ebbe a gyűjtőtáborba koncentrálták továbbá a vidéki (az edelényi, a szendrői, a sajószentpéteri, az ózdi, a mezőcsáti, a mezőkeresztesi és a mezőkövesdi) gettók lakóit, valamint a miskolci járás izraelitáit, vagyis Borsod megye kb. 6360 főnyi zsidó népességét. Dokumentumok... 47-52, Magyar Élet 1944. június 7, Beránné: i. m. 26-27, Braham: i. m. 663. 47 Magyar Élet 1944. június 8, 22, július 6. 48 Munkácsi Ernő: Hogyan történt. Adatok és okmányok a magyar zsidóság tragédiájához. Budapest, 1947. 113. 49 Lévai: i. m. 411. 343