A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

CSÍKI Tamás: A miskolci zsidóság a Holocaust időszakában

tette az általa ismert téglagyári állapotot, miszerint a helyi és a vidékről beszállított zsidókat „téglaporban, hirtelen összeácsolt, rozzant színekben helyezték el, s Weisz Bertalan orvos kötszer, műszer és gyógyszer nélkül képtelen volt a betegeket ellátni...", továbbá ez ellen nem tett semmit. - Spiryt emellett azért is felelősségre vonták, mivel 1940-ben a külföldi állampolgároknak minősített izraeliták kiutasításakor „orvosi hivatásához nem méltón járt el", valamint 1942 májusában részt vett az Erzsébet kórházba kirendelt munkaszolgálatos orvosok tevékenységének megakadályozásában.

50

) A téglagyári koncentrációval egyidejűleg az antiszemita propaganda - a látott fő elemeiből táplálkozva - tetőfokára hágott. Június 11-én, közvetlenül a deportálást megelőzően jelent meg a Magyar Életben „Leleplezték a miskolci zsidó vagyon rejtegetők frontját" többszörösen kiemelt főcímmel, az első két oldalt betöltő írás, amely minden korábbinál részletesebben sorolta fel az értékeiket keresztényeknél elhelyezők népes táborát, s az ebben segédkezőket (akiket azonnali jelentkezésre szólított fel); valamint számolt be a jelenség megszüntetésére alakult csendörnyomozó-alosztály működéséről. S a cikk minden addiginál nyíltabban fenyegette meg a helyi lakosságot is, hangsúlyozva, hogy „félmegoldásokról többé nincs szó..., itt végre a zsidókérdés teljes felszámolása folyik."

51 A téglagyári életkörülmények valóban nyilvánvalóvá tehették, hogy immár a deportálás előtti néhány napos, átmeneti helyzetről lehet szó. Ezt követően az iparvágányokra tolatott vagonokban (az utolsó pillanatban két új munkaszolgálatos század számára kiemelt, ezáltal a biztos haláltól megmentett férfiakon, valamint a Borbély-Maczky főispán által mentesített orvosokon és gyógyszerészeken kívül) június 12-én, 14-én és 15-én előbb a miskolci, majd a vidéki izraelitákat szállították el a megsemmisítő táborokba.

52 A deportálás után a helyi hatóság hamarosan a lefoglalt vagyonok értékesítésére kért kormányzati engedélyt, folytatta az üzlethelyiségek kiutalását, s próbálta az izraelita vállalkozások keresztény alkalmazottainak elmaradt fizetését rendezni (utóbbiak a régóta elégedetlenkedő munkanélküliek számát gyarapították).

53 Eközben elhagyott lakásokba törtek be, amit gyakran - az egykorú visszaemlékezés szerint - „bizonyára valami szervezés következtében, több száz fős tömeg" hajtott végre, s ahol „tumultuózus és gyalázatos" jelenetek zajlottak a helyenként összeverekedő fosztogatók között. (A hivatalos közlemények szerint - bár csupán az ócskapiacokon gyarapodó illegális árusítások miatt kb. 150 főt állítottak elő - mindez „nem olyan mértékben és formák között tőrtént, ahogy a híre a közönség körében el van terjedve".)

54 A nyilas hatalomátvétel napjaiban a zsidóság elleni terror a munkaszolgálatosokra is kiterjedt. A Borsod megyei és miskolci orvosokból, gyógyszerészekből és mérnökökből álló két századot előbb Jolsvára, majd a Fejér megyei Pusztavámra vezényelték, ahol a település volksbundista sváb lakossága nyílt gyűlölettel fogadta őket. Október 16-án a „német nép elleni lázadás" vádjával (Horthy előző napi proklamációja után karszalagjaikat letépték és eldobták) a teherautókon megérkező SS-legények a kb. 210 izraelitát a 50 Felvidéki Népszava 1945. május 13. 51 Magyar Élet 1944. június 11. 52 Ferenczy László csendőr alezredes jelentése szerint 13 500 főt, Kassa vasúti parancsnoka szerint 15 464 főt vittek Auschwitzba. (A borsodiakon kívül ugyancsak Miskolcon gyűjtötték össze a Szerencsi járás [Zemplén megye], a Szikszói [Abaúj-Torna], valamint a Putnoki járás [Gömör-Kishont] izraelitáit.) Magyar Élet 1944. június 7, Lévai: i. m. 411, Braham: i. m. 657, 663-64, 1358. 53 Magyar Élet 1944. június 22, július 6, 13. 54 Magyar Élet 1944. július 13, augusztus 4, Pelle János: Az utolsó vérvádak. Budapest, 1995. 193. 344