A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SPÓNER Péter: 42 nap a világ körül. Hadifogság Kelet-Szibériában 1918-1921

kötelezőnek a szovjet kormány intézkedéseit. A változás pusztán abban volt tetten érhető a hadifoglyok számára, hogy ellátásuk a minimálisra, vagy sok esetben még az alá is süllyedt, illetve, hogy a táborokat őrző cseh és orosz őrszemélyzet részéről drasztikusan megnövekedtek az atrocitások. Ez alól csak az amerikai, illetve japán fennhatóság

10 alá került Vlagyivosztok környéki fogolytáborok voltak kivételek, melyek közül a legnagyobb a pervaja-rjecskai és a krasznaja-rjecskai

11 tábor volt. A hadifoglyok helyzetét tovább súlyosbította, hogy az első világháború befejezése és a Monarchia felbomlása után gyakorlatilag komolyabb segély nem érkezett ki Szibériába, ugyanis a kaotikus hazai viszonyok között nem volt, aki ezeket finanszírozta volna, egyáltalán foglalkozott volna a kérdéssel. A háború évei alatt elsősorban a svéd és a dán vöröskereszt helyi aktivistáin keresztül még jelentős, elsősorban pénzbeli támogatást sikerült kijuttatni. De ahogy a hadügyminisztérium 55/a ügyosztályának 1919. évi jelentése is megállapítja, a „szibériai hadifoglyok segélyezése hosszabb idő óta el van hanyagolva, mióta a Dán Vöröskereszt Egylet segély alapja elfogyott s a politikai súrlódások folytán a szibériai fogolytáborok meglátogatása, a segélyek kiküldése megakadt."

n Ebben az volt a legtragikusabb, hogy pont akkor szakadt meg a Nemzetközi Vöröskereszt szervezetein keresztül érkező támogatás, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. Az 1919-es év legfőbb jellemzői a teljes áruhiány, az infláció, az anarchia, a vagyon- és személyi biztonság tökéletes hiánya mellett a foglyokkal szembeni, mindkét részről mutatkozó szélsőséges megnyilvánulások voltak.

13 A körülmények tragikus megváltozása a szibériai hadifoglyok számára a testi-lelki leépülés felgyorsulását, a halálozási arány jelentős emelkedését vonta maga után. Tovább fokozta a hadifoglyokon lévő pszichés terhet, hogy 1918-tól gyakorlatilag megszűnt a postai összeköttetés, amely tovább erősítette a kilátástalanság érzését. A szibériai magyar hadifoglyok 1917-1920 közötti helyzetét annak az általuk megfogalmazott memorandumnak a sorai tükrözik leginkább, melyet a „Magyar Vöröskereszt távolkeleti küldöttségének" nyújtottak át 1920 júniusában. E szerint: „/íz 1917. évi fegyverszünet megkötése óta a szibériai hadifoglyok sorsa a vak véletlenre lett bízva. Az orosz belpolitikai küzdelmek teljesen elszakítottak minden kapcsolatot a nyugattal és főként a hazánkkal. Sőt még az a vékonyka szál is, mely a hadifoglyokat az otthonukkal valamiképpen összekötötte, a posta összeköttetés is hosszú időre megszakadt. Üldözött vad lett a hadifogoly Szibériában a szovjet forradalmárok kezei között éppúgy, mint az ellenforradalmárok kezei között. Szabadzsákmány lettünk. A legutolsó három év hiteles történetéről a hadifogolysírok tudnának pontos beszámolót adni.'''' Ugyanakkor az 1919. október 26-án a krasznaja-rjecskai táborban megalakult „Hadifogoly Magyarok Szövetsége" alakuló jegyzőkönyvének tanúsága szerint a hadifoglyok többsége nemcsak saját, de az otthoni körülményekkel is tisztában volt. „A ma10 A legjelentősebb, a több mint két hadosztálynyi erővel partraszálló japán expedíciós haderő volt. 1919 folyamán a legnagyobb hadifogolytáborok gyakorlatilag mind az ő fennhatóságuk alá kerültek, irányításuk megszervezésére külön hadifogolyosztályt hoztak létre. A táborok belső életébe nem szóltak bele, ennek köszönhetően ezekben a táborokban igen komoly társadalmi élet zajlott. A krasznaja-rjecskai táborban például kertészeti és kereskedelmi tanfolyam indult, színjátszó kör működött, és megszervezték az írni-olvasni nem tudók oktatását is. HL. Hadifogoly Gyűjtemény, 1. doboz 11 A táborok neveinek a helyesírásánál a kortársak által írt, A hadifogoly magyarok története című munkában használt formákat alkalmaztuk, (a szerz.) 12 HL. 1.31. HM. 989. doboz. 13 A hadifogoly magyarok története című könyv második kötetében számtalan visszaemlékezés olvasható e tekintetben, melyek közül is kiemelkedett az ún. krasznojarszki vérengzés. Baja-Pilch-Lukinich-Zilahy, 1931.422-424. 14 HL. Hadifogoly Gyűjtemény 1. doboz. 318