A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SZABÓ Timea: Pettkó János élete és munkássága, különös tekintettel a selmeci évekre

a bécsi kormány Leobenben és Pfibramban szervezett, alapított bányászati iskolát. Ezeket 1861-ben illetve 1865-ben akadémiai rangra is emelték. így a selmeci akadémiának a birodalmon belüli egyedisége megszűnt, bár az elsőséget, az úttörő szerepét a bányászati oktatásban soha nem lehet elvitatni tőle. Pettkót személyes, családi vonatkozások is megérintették a forradalom és szabadságharc eseményeivel kapcsolatban. Zsigmond nevű bátyja 1848/49-es tevékenysége miatt, álnéven menekülni, bujdokolni kényszerült egészen haláláig. Az 1848/49-es események idején játszott szerepe mellett azt is meg kell említenünk, hogy Pettkó volt az egyik kezdeményezője az első magyarországi földtani társaság megalakításának. 1848. január 3-án Videfalván,

27 a Kubinyiak birtokán 5 alapító tag gyűlt össze az egyesület megalakítása céljából. Ismereteink szerint ezek a következő voltak: Kubinyi Ágoston,

28 Kubinyi Ferenc,

29 Marschan József,

30 Zipser Keresztély András és maga Pettkó János. Egy, a földtan tudományával foglalkozó társaság megalapításának gondolata már ennél is korábban felvetődött a honi tudományos körökben. 1847-ben, Sopronban a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók nagygyűlésén Zipser Keresztély András vetette fel egy ilyen jellegű társaság vagy egylet alapításának gondolatát. Ennek folyományaként is értelmezhetjük az 1848-as videfalvai találkozót. Érdekes megemlíteni, hogy annak idején nemcsak egyszerűen egy földtani társaság alapításáról tartottak megbeszélést, de ehhez kapcsolódott, ennek részeként egy bányászegylet megalapítása. Az elkövetkező másfél-két év történései, a szabadságharc zűrös viszonyai azonban gátolták a társulat kibontakozásának esélyeit, lehetőségeit. 1850-re érkezett el a megalakulás végérvényes ideje. Pettkó nemcsak alapítója, de rendkívül aktív tagja is lett a PestBudán létrejött egyesületnek. A társulat megbízásából számos földtani gyakorlati kutatást is végzett, főleg Selmecbányán és környékén. Ezekről készített feljegyzései, beszámolói gyakran jelentek meg a társulati Munkálatok füzeteiben. Ezek közül az első, amely napvilágot látott a következő volt: „Jelentés Magyarországnak March folyóval határos részéről" (1852). A földtani, ásványtani szakmai munka mellett Pettkó komoly gondot fordított az adott terület térképezésére, topográfiájára is. A Társulatban vállalt tisztsége és szerepe is hozzájárulhatott többek között ahhoz, hogy tudományos munkájának elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába választotta. Székfoglaló beszédét 1863. január 5-én tartotta, melynek témája a geológiai jégkorszak és ennek a szerves élet fejlődésére gyakorolt hatása volt.

31 Bár selmeci tanári éveinek nagy részében a német volt a hivatalos nyelv az akadémián, azonban működésének utolsó éveiben fokozatosan terjedt a magyar, mint tanítási nyelv. Tanársága utolsó időszakában már ő maga is magyarul tartotta előadásait, amelyekhez magyar nyelvű fűzeteket készített. Mint életrajzi visszaemlékezéseiben írja, három mű elkészítésére vállalkozott, úgymint a mineralógia, geológia és paleontológia 27 Videfalva (Vidina), kisközség az egykori Nógrád megye Trencsén járásának területén, ma Szlovákiához tartozik. 28 Kubinyi Ágoston (1799-1873), szenvedélyes természettudós és gyűjtő, 1843-ban a Nemzeti Múzeum igazgatójává nevezték ki, az akadémia tiszteleti majd igazgató tagja, a magyar földtani társaság első elnöke. 29 Kubinyi Ferenc (1796-1894), Kubinyi Ágoston testvére, országgyűlési képviselő, jelentős természettudományos, főleg ásványtani és geológiai gyűjteménnyel rendelkezett, a természettudományok társadalmi elterjesztésén munkálkodott, az akadémia levelező majd tiszteleti tagjává választották. 30 Marchan József (1803-1872), selmeci diák, majd 1837—1847-ig ugyanott tanár. 1848-ban az ő javaslata alapján készítik el a főváros védelmi erődítéseit. 31 Az őslénytani és földtani korszakok alapokáról. (1863) Székfoglaló értekezés, Magyar Akadémiai Értesítő, A mathematikai és természettudományi osztály közlönye, 227-238. 306