A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SZABÓ Timea: Pettkó János élete és munkássága, különös tekintettel a selmeci évekre

témakörében. Ezek közül végül ásványtani tankönyvét készítette el egészében, bár ebből az ásványfajok felsorolása, leírása hiányzik. A másik kettővel csak részben készült el. Ezen elkészült magyar nyelvű oktatási segédleteket élete utolsó éveiben némi honorárium fejében felajánlotta a Magyar Tudományos Akadémia számára. A végleges befejezés azonban nem készült el. Feltételezhető, hogy ebben szerepet játszott megromlott látásvilága is, s ezzel összefüggésben az, hogy tanári pályafutása végén, majd pedig nyugdíjazása után tudományos érdeklődése ismételten a matematika irányába fordult. Lehet, hogy furcsa ezzel magyarázni, de bizonyos tények és adatok arra mutatnak, hogy saját szaktudományában is csalódott. Ez a fent említett akadémiai székfoglalójával van összefüggésben. Ugyanis annak megjelente után éles kritika, támadás érte írását, sőt magát Pettkó Jánost is. Egy bécsi lapban Suess és Hochstetter bírálták a szerzőt, amiatt, hogy egyes állításaival a tudomány által meghaladott álláspontot képvisel, nézeteket vall. Pettkó nem késett a viszontválasszal, amelyben korszerű, modern ismeretekre hivatkozva támasztotta alá megtámadott fejtegetéseit. Bár ezáltal ez az ügy is viszonylag kedvezően végződött, Pettkó azonban fokozatosan elfordult addig hőn szeretett tudományától. Az elfordulást ő főleg a szembetegségével magyarázta: „Tanárságom utolsó éveiben, hihetőleg a nagyító üveg gyakori használata által, jobb félszemem mind inkább vakulni kezdett és a másik fél szemem is elgyengült. Felhagytam a minerák és kőzetek vizsgálásával és újra mathematikával kezdtem foglalkozni."

32 Érdekes problémával találkozhatunk, főleg az egyes nekrológok, visszaemlékezések olvasása során. Ez pedig Pettkó nemzetiségi hovatartozásának kérdése. Több helyen ezt leszűkítik arra, hogy szlovák vagy magyar volt-e Pettkó János? Szlovákiában, mint a szlovák ásványtan, geológia megteremtőjét, úttörőjét emlegették, emlegetik.

33 Az általa is leírt tény, miszerint apja 9 évesen, testvéreivel együtt Győrbe küldte a magyar nyelv míves elsajátítása okán, lehetett az egyik kiindulópontja annak a szlovák tudománytörténészek által hangoztatott nézetnek, hogy Pettkót, mint a földtani tudományok szlovákiai, szlovák úttörőjét emlegetik. Ezt az állítást támasztotta alá korábbi megemlékező írásában Vadász Elemér akadémikus is, mint pl.: „hangsúlyozott szlovák származása", „Pettkó János szlováksága".

34 Igaz, hogy Pettkó komoly földtani, ásványtani kutatásokat végzett, amelynek területe nagy részben a mai Szlovákia területére esik. A helyzet azonban véleményem szerint nem ennyire egyértelmű. Pettkó családfáján is, mint abban a korban nagyon sok családban több nemzetiség is találkozhatott, különösen egy olyan földrajzi területen, mint a Felvidék. Ott, ahol magyarok, németek, szlovákok, csehek, lengyelek, sőt ruszinok is előfordulhattak. Ezért azt hiszem, nem lehet egyértelműen kijelenteni, lándzsát törni Pettkó egyértelmű szlovák származása mellett. Mivel a földrajzi szempontok mellett számos olyan életrajzi tény, információ létezik, amelyek éppen ellenkezőleg, Pettkó magyar származását, elkötelezettségét bizonyítják, erősítik. Gondoljunk csak a magyar-német bányászati szótár szerkesztésére, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eszméinek teljes körű támogatására, a Magyarhoni Földtani Társulat megalapítására, s különösen arra, hogy kéziratos, 1884 és 1887 között íródott önéletrajzát is magyar nyelven publikálta. Pettkó J., (1884): Önbiographiai feljegyzések, MTA Kézirattár, Budapest. Lúdovit I. beszéde a Pettkó János halálának 75. évfordulóján tartott megemlékezésen Driethomán. Vadász E., (1967): Tudománytörténeti jegyzetek Pettkó Jánosról. Bányászati Lapok, 641-642. 307