A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SZABÓ Timea: Pettkó János élete és munkássága, különös tekintettel a selmeci évekre

került a másodispán mellé. Ekkor kezdte el jogtudományi tanulmányait, amiből azután Eperjesen tett vizsgát. Úgy látszik azonban, hogy ez sem jelentette a végső elkötelezettséget Pettkó számára. A humán tudományok felől érdeklődése fokozatosan a reáliák felé fordul. Vagy már korábban is ezek vonzották, és az előzőek jelentették a kitérőt számára? Vagy a családi elvárások hajtották? Vagy egyszerűen mindez sokirányú érdeklődésével, nyitott személyiségével magyarázható? Ahogy maga is utalást tesz rá, épp Eperjesre menet találkozott annak idején selmeci diákokkal.

7 Ők meséltek először neki a selmeci bányászati akadémiáról és az ott folyó oktatásról. Az elmondottak felkeltették Pettkó lelkesedését. Kivált, hogy ebben az időben egyre többet foglalkoztatta a matematika. Saját bevallása szerint már korábban is vonzotta ez a terület. Egy időben még az az ötlete is felmerült, hogy matematikai ismeretszerzés céljából egy tüzériskolában folytatja a tanulmányait. Visszaemlékezéséből azonban nem derült ki, hogy ezt a megújult lelkesedést a többi tudományban való csalódás vagy az ismeretszerzésnek egy újabb lehetősége vezérelte. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a már kora ifjúságától pénzügyi problémákkal küszködő fiatalember jó ösztöndíjra számíthatott az akadémián. Ahogy ő fogalmazott, a szorgalmasabbak 200 forintot is kaphattak Selmecen. Szorgalomban pedig Pettkónál nem volt hiány. Közép- és felsőfokú tanulmányai mellett a nyelvtanulásra is gondot fordított. Annak idején, ahogy már utaltam rá, édesapja azzal a céllal is küldte Győrbe, hogy a míves magyar beszédet kellően elsajátítsa. A német nyelvet a pozsonyi evangélikus líceumban eltöltött évek alatt, teológiai tanulmányainak idején tanulta meg. Később az angol és a francia nyelvben is jártasságot szerzett. Ilyen körülmények után került Selmecre. S mint később kiderült azon kevesek egyike lett, aki diáksága után, mint tudós tanár is helytállt az akadémián. A selmeci évek 1836-ban kezdte meg tanulmányait Selmecen, mint a bányászati akadémia diákja. Eperjesi jogi tanulmányai után folytatta iskoláit a bányavárosban. Saját bevallása szerint két cél vezérelte ide. Egyrészt a matematika tudományában való mélyebb ismeretszerzés lehetősége, másrészt anyagi vonatkozások. Pettkónak, mint a kevésbé vagyonos nemesi család sarjának a szorgalmas tanulás jelentette a megélhetést, az azzal járó nagyobb ösztöndíj reményében. Itt is az eminens diákok közé tartozott. Szorgalmára és tanulási vágyára mi sem jellemzőbb, hogy bányászati tanulmányai mellett az erdészeti tanfolyamot is elvégezte. Bár meg kell jegyezni, hogy ez akkor kötelező volt a bányászhallgatók számára. Érdekes adalék az, hogy kezdetben sokat bajlódott az előadások jegyzetelésével. Majd fáradságot nem kímélve megtanulta a Novák-féle gyorsírást, ami rendkívüli módon megkönnyítette az előadások rögzítését. Végül már diáktársai is hozzá jártak másolni a tananyagot. Selmeci tanulmányai befejeztével a közeli Körmöcbányán kapott állást, mint gyakornok az arany-ezüst-ólom kohóknál. Szívesebben választotta volna a matematikai tanszék helyettes tanári állását, amit azonban ekkor nem sikerült elnyernie. 1842/43 folyamán rövid kitérőt tett Selmecbánya vidékéről, ami meghatározó lett egész hátralevő életére nézve. Ekkor, mint birodalmi ösztöndíjas egy tanfolyamon vett részt a bécsi egyetemen, ahova a birodalom egész területéről a legjobb, ásványtannal foglalkozó végzősöket, fiatal szakembereket hívták meg. A kor nagy mineralógusának, 7 Pettkó J., (1884): Önbiographiai feljegyzések, MTA Kézirattár, Budapest 301