A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SISKA József: Premontrei szerzetesek a bodrogközi Leleszen

7. kép. Az 1655-től használt hiteleshelyi pecsétlenyomat (Jerney, 1856. 80.) Leleszen a hiteleshely működésének irányítója az őr kanonok (custos). A káptalanokban ez a személy csak a levéltárat kezeli, más feladata nincs. A custost a prépost választotta ki. Hatásköre kiterjedt az összes jogügyletre. A királyi kancelláriától kapott mandátumok alapján ő bízta meg belső vagy külső munkatársait a közjogi feladat elvégzésével. Általában minden, a prépostság épületében tett fassiónál jelen volt. Tagja annak a bizottságnak is, amely az oklevél-fogalmazványok nyers változatát meghallgatja. Neki áll jogában a hibákat kijavíttatni. Őrizte a konvent hiteles pecsétjét., amelyet csak a jelenlétében használhattak az oklevelek érvényesítésére. Az eljárásokért beszedett illetékből fizette a kancellária működésének költségeit. Irányította az ott dolgozó jegyző (nótárius), aljegyző (subnotarius) és a fogalmazványokat, okleveleket készítő írnokok (litteratus) tevékenységét. A törvények előtt a perjel felelt az egész közigazgatási munkáért. A konvent örökjogot biztosító (litterae privilegiales) oklevelet adott ki abban az esetben, ha egy ügyet egyértelműen tisztázni tudtak. A privilégiumokat mindig pergamenre rögzítették. Ünnepélyes változatait színes iniciálékkal díszítették, függőpecséttel hitelesítették. Ideiglenes jogról vagy csupán tényről szóló végzést két formában, papiroson rögzítették. A nyílt (pátens) oklevelet abban az esetben készítették, ha az érintett felek a konventnél személyesen kapták meg. A sárga viaszba nyomott hitelesítő pecsét ilyenkor a szöveg alatti kézjegyek közé került. Ha az okiratot lakóhelyre küldték, mivel az ügyfél személyesen nem tudta átvenni, akkor levélszerűen összehajtották és a hitelesítő pecséttel a hátoldalán lezárták. Az ilyen okleveleket logikusan zártnak (litterae clausaé) nevezték. A leleszi konvent okmányain csak egy pecsétnyomat szerepelt. Csupán egy 1273as oklevélen található két függőpecsét. Az okleveleket annyi példányban készítették el, amennyit az ügyben érintettek száma igényelt. A kezdeti időben az egyes példányok közé nagy, nyomtatott betűkkel a kézirat szó görög nyelvű változatát (chirographum) kalligrafálták. Később ezt felváltotta a latin ABC kezdő sora. A szétválasztás mentén szabdalták szükséges számúra az okiratot. Egy példány helyben maradt. Ezt használták újabb másolatok, kivonatok készítéséhez vagy összeillesztéses módszerrel az eredetiség bizonyításánál. A chirographálási 1451-től váltotta fel Leleszen a registrum vezetés. Minden jogügyletről kivonatot készítettek és azokat fúzetlapszerűen összehajtogatva tárolták, később pedig borítókba kötötték. 294