A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SISKA József: Premontrei szerzetesek a bodrogközi Leleszen

A legutolsó renoválásnál távolították el azt a feliratot, amely 1635 óta a rendi épület belsejében állított emléket Thelekessy István, 1629 és 1639 között működött prépost építő tevékenységének.

9 Mint jeles iparművészeti alkotást említem meg, a 14. századi ajtóhoz hasonlóan, a helyszínen már nem látható, filigrán, kovácsolt térelválasztót, amely egykor a földszinti folyosón volt.

10 Hiteleshely Leleszen A premontrei rend magyarországi monostorait a szerzeteskanonoki hivatáson kívül, a közjogi szolgálataik tették nevezetessé. A leleszi konvent hiteleshelyi funkciójának kialakulását a szakértők a 13. század első felére datálják.

11 Az egri, váradi, szepesi káptalan olyan messze esett az északkeleti régiótól, amely jelentősen nehezítette a helyi nemesek és a királyi kancellária közötti kapcsolattartást. Ezért nem jár messze a valóságtól az a feltevés, hogy Leleszt már a földrajzi fekvése predesztinálta erre a szerepre. Királyi kegyurasága miatt egyébként is nagy tekintélye volt a rendháznak a környékbeli lakosság körében. Az 1270-es évektől megszaporodó okmányok jelzik a hiteleshelyi funkciók megerősödését. A szerzetesek közjogi feladatához tartozott a tanúskodás a különféle jogügyletek megkötésénél, a közhatóság előírásainak végrehajtásánál, majd ezekről az eseményekről közhitelű pecséttel ellátott oklevelek készítése. A jogi természetű belső munkát a konvent tagjai együttesen, a kiszállást igénylő végrehajtásokat a saját kebelükből delegált megbízottaik végezték el. A jogügylet létrejöttének első lépcsője az adott tényállást felterjesztő felek akaratnyilvánítása, bevallása (fassio). A személyazonosság tisztázása után a kezdeményező fél a konvent testülete vagy a helyszínre kiküldött megbízott előtt, kivételes esetekben levéllel felhatalmazott közvetítő segítségével tette meg bevallását, amelyről a jegyző készített írásbeli emlékeztetőt. A konvent az országos bíráskodásban, közigazgatásban a közhatóságok kisegítő szerveként működött közre. A birtokügyekben és a peres eljárásokban a királytól, királynétól, nádortól, országbírótól, az esztergomi érsektől, a főrendektől, a tárnokmestertől, királyi és nádori helytartóktól kapott mandátumuk alapján jártak el. A jogügyletek ugrásszerű szaporodása után, kellő számú személyzet hiányában, a hiteleshelyi tevékenységbe bevonták a szűkebb környezet rendi, majd világi papságát. Ezekre leginkább a pasztorizációs településüket érintő ügyek elintézését bízták. A lelesziek szorosan vett működési körzete tizenegy, Zemplén, Abaúj, Ung, Szabolcs, Sáros, Bereg, Ugocsa, Máramaros, Szatmár, Kraszna, Közép-Szolnok vármegyére terjedt ki. Országos szervek megbízása alapján ezen körön kívül eső helységekben is végezhettek közjogi tevékenységet. A növekvő ügyforgalom miatt kellett megszervezni a több munkatárs együttműködésére épülő kancelláriát. Ezen hivatal felállítását I. Péter prépost (1345-1347) személyéhez kötik, aki a királyi udvartól került Leleszre és az ottani tapasztalatait ültette át a helyi gyakorlatba. 9 A műtárgyat a nagymihályi Zempléni Múzeumba vitték el. 10 A térelválasztó a kassai Műszaki Múzeumban van. 11 Kumoroviíz B., 1928. 1-39. 293