A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

MESTER Zsolt: Bükki paleolitikus barlangi lelőhelyek régészeti revíziója: három esettanulmány

A másik példánkat a leletek topográfiai elhelyezkedésének rekonstruálása szolgáltatja. A 3-as számú, sárgásvörös agyagrétegben a kőipar horizontális eloszlása (4. ábra) azt mutatja, hogy ebben a periódusban az ősemberek leginkább a barlang belsejét használták, a 20. négyszögtől hátrafelé. Érdekes azonban, hogy ettől élesen elválik egy másik régió a bejárat közelében, a 15-16. négyszögek, ahol szintén sűrűsödik a leletanyag. Felvetődik az az izgalmas kérdés, hogy itt vajon másfajta tevékenységet folytattak a barlang lakói, mint a belső térben? A négyszögek szerint elkülönített eszközegyüttesek vizsgálata választ adhat erre is. Büdös-pest Ha a revízió nézőpontjából a Suba-lyuk az ideálist képviselte, akkor a Büdöspest a. problémás, de azért jól használható lelőhely esetét példázza. Ellentétben a Subalyukkal, ennek a barlangnak a feltárása nem folyamatosan történt, hanem kilenc különálló kampány alkalmával: 1906., 1913., 1916., 1922., 1925., 1926., 1927., 1930. és 1931. években (Kadic 1934: 60-63; Mester 1994: 123124). A napvilágra került leletanyagról gyűjtőleltár nem készült, vagy legalábbis semmi sem utal a létére. Szerencsére metszetrajzok vannak, legnagyobb részük publikálatlan. A múzeumi gyűjteményekben beleltározott kőeszközökön látható azonosító ezúttal nem sorszám, hanem egy, „arab szám /római szám" típusú jelölés. E jelölés formailag megegyezik azzal, amely a gyűjtőleltárakban az előkerülési helyet rögzíti, s amely „négyszög / mélységszint"-ként értendő. 4. ábra. Suba-lyuk: a kőipar horizontális eloszlása a 3-as számú rétegben, a leletek darabszáma (dőlt számok) az egyes négyszögekben (keretezett számok) 28