A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

MESTER Zsolt: Bükki paleolitikus barlangi lelőhelyek régészeti revíziója: három esettanulmány

-JCatéii Qüvíwi **. 5. ábra. Büdös-pest: a kitöltés hosszmetszete (publikálatlan rajz, Országos Földtani Múzeum) Éppen ez az eltérés vezetett nyomra, hogy megtaláljuk a Suba-lyuk elveszettnek hitt szilánkanyagát. A szakirodalom úgy tartotta számon, hogy a Büdös-pest leletanyagában a mintegy 200 retusált kőeszköz mellett kb. 10 000 szilánk található (Vértes 1965: 124). Mivel a bükki moustérien iparok revíziójánál alapelvként tűztük ki, hogy a lelőhelyek teljes pattintott kőanyagát feldolgozzuk, elővettük ezt a tízezer szilánkot is. A vizsgálat során észrevettük, hogy az anyag három csoportra bontható az alapján, hogy a darabokon az azonosító egy szám (5616 db) vagy a fentebb említett jelölés (1412 db) vagy pedig nincs semmilyen azonosító (2494 db). Az első csoportot a Suba-lyuk eszközanyagával összevonva, s a barlang gyűjtőleltárával egyeztetve, bizonyságot nyert, hogy itt a Suba-lyuk szilánkanyagára bukkantunk. Az így azonosított anyagot a múzeum paleolit-gyűjteményében elkülönítettük és visszahelyeztük eredeti lelőhelyéhez (Mester 1994: 71-72). A második csoport darabjai minden kétséget kizáróan a Büdös-pesthez tartoznak, hiszen ugyanilyen jelölés látható a barlangból előkerült kőeszközökön is. A harmadik csoportnál bizonyíthatatlan a hovatartozás, de nincs okunk kétségbe vonni a büdös-pesti származásukat, figyelembe véve a barlang feltárásának történetét. A leletek előkerülési helyét a jelölést viselő 1781 darabnál lehet rekonstruálni a kitöltés hossz- és keresztmetszeteinek felhasználásával. Az alábbi nehézségekkel kell megbirkóznunk: a) A jelölés csupán a négyszöget és a mélységi szintet adja meg, s nem ad információt a rétegről. b) A hosszmetszet (5. ábra) 28 m hosszan feltárt kitöltést mutat. A keresztmetszetek a 10., 14., 18., 22. m-nél nincsenek meg. c) Mivel az ásatás itt is 2 m x 2 m nagyságú négyszögekben és 1 m mélységi szintekben folyt, egy-egy ilyen blokkban gyakran több réteg is jelen volt. d) Az eredeti hosszmetszeten a barlang hátsó felében jelölnek egy sárga agyagréteget (6-os számú), amely nem szerepel a publikációkban (Kadic 1934: 64, Fig. 27). A d) pont alatti problémára a revíziónak fentebb ismertetett elvei adnak megoldást, miszerint az eredeti metszetrajzok jelöléseit tekintjük referenciának. A publikált metszeteken az 5-ös és a 6-os számú rétegeket láthatóan egynek vették mint felső kultúrréteget. Emellett szól, hogy mind a két agyagréteg hasonló jellegű, nem tartalmaztak mészkőtörmeléket, holott a szomszédos rétegek igen. Lefutásuk is rendkívül egyöntetű, az 5-ös még vastagságát tekintve is úgyszólván folytatása a 6-osnak. A megkülönböztetésük mellett is vannak érvek. Valamennyi érintett metszetrajz határozottan 6-os illetve 5-ös réteget jelöl. Színük sárga illetve sötétszürke, amely szintén nem áll közel egymáshoz. Gábori-Csánk V. és Kretzoi M. a barlang faunájának revíziójánál ugyancsak elkü29