A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SISKA József: Premontrei szerzetesek a bodrogközi Leleszen

PREMONTREI SZERZETESEK A BODROGKÖZI LELESZEN SISKA JÓZSEF Premontreiek a nagyvilágban Az 1080-as évek első felében, a német Xantes városkában, grófi családban született Gennepi Norbert, a rend alapítója. Mivel második fiú volt, édesapja a kor szokásainak megfelelően papi pályára irányította. Felszentelése után V. Henrik (1106-1125) udvarába került. A legenda szerint egy viharban átélt látomás arra késztette, hogy a királyt otthagyva, vándorprédikátorként járja az országot. Az elvilágiasodás megállítását, a vallási élet teljes megújítását tűzte ki célul maga elé. Ez nagyon sok paptársa ellenérzését váltotta ki. Üldözni kezdték nézeteiért. A zaklatások elől francia földre települt át. Ott a lavoni püspök személyében együttérző patrónusra talált. A püspök felkérte, hogy székhelye közelében alapítson monostort, toborozzon társakat elképzelései megvalósításához. A premontrei völgyben, 112l-re felépült rendházban negyvenen kezdték el működésüket. II. Honorius pápa 1126-ban jóváhagyta megalakulásukat. A rend szabályzatának alapjait Szent Ágoston, hippói püspök (354-430) útmutatásai, vallásfilozófiai elgondolásai képezték, amelynek középpontjában az apostoli szolgálat állt. Az egyszerű fehér darócruhát viselő szerzetesek végül szabályzatos kanonok rendként váltak közismertté és kezdtek el terjeszkedni a korabeli Európában. Norbert 1134ben halt meg Magdeburg érsekeként és 1582-ben avatták szentté. Az apátságok száma még az alapító életében 35-re szaporodott. A 13. század közepén Németországban 89, Franciaországban 92, Angliában 42, Lengyelországban 17, Skandináviában 18, Svájcban 17, Spanyolországban és Portugáliában 38, Itáliában 12, Görögországban 1, Cipruson 1, Magyarországon 46 monostor működött. Már ekkor eljutottak a Szentföldre, ahol két rendházat építettek. A mindenkori politikai viszonyok erősen befolyásolták a premontrei szerzetesek sorsát. Első hanyatlásuk a 14-15. század során kezdődött el. A mélypontot a német nyelvterületeken a reformáció megszületése és gyors terjedése jelentette. A törökök előrenyomulása Európa keleti felén vezetett pusztulásukhoz. A megmaradt monostorok általában a világi papság kezére kerültek. A katolikus újjászületés aztán a 18. században megállította a rendek további zsugorodását, sőt némi gyarapodást sikerült elérni. Ezt a felfelé ívelő pályát szakította meg a francia forradalom és a felvilágosodás. A 18. század utolsó évtizedeiben Franciaországban és a Habsburg Birodalomban a világi hatóságok erőszakkal bezáratták, többek között a premontrei rend monostorait is. Az így megcsappant hálózat a 19. században csak úgy indulhatott fejlődésnek, hogy középiskolák működtetését kellett felvállalniuk, a prédikátori tevékenységük mellé. Missziós munka eredményeként 1896-tól Brazíliában, Zairében, Dél-Afrikában, USA-ban, Ausztráliában, Chilében, Indiában új állomásokat létesítettek. Sikerült ebben az időben két európai országot: Dániát és Írországot hatókörükbe vonni. Jelenleg 78 rendházat tartanak fenn. Központjuk Rómában van. 287