A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)
TAKÁCS Béla – VERES László: A szoldobágyi és a szelestyei üveghuták története I.
forintért bérbe adták az itt dolgozó mestereknek". Az alacsony bérleti összegből arra következtetünk, hogy a műhely kicsi lehetett. Néhány évtized múlva az üzem megszűnt, mert az 1783-as összeírásban ezt olvashatjuk róla: „volt még itt egy üveghuta, de már annyira széthullva található, hogy annak többé semmi hasznát nem lehet venni". A füzéri uradalom bérlője, Rolly József e helyett a romokban heverő üzem helyett egy másik völgyben állította fel az új üveghutát 1780-ban. A manufaktúra jövedelme, termelékenysége nyilván növekedett, mert 1793-ban Wagner Antal hutásmester már évi 500 Ft árendát fizetett az uradalomnak. 1810-től Jankovich Imre bérelte a hutát, ennek felújítására jelentős összeget költött. Említettük Jankovich kizsákmányoló magatartását a füzéri hamuzsírfőző műhellyel kapcsolatban. Ez a hollóházi üveghutára is érvényes volt. A hutát 1824-ig egy ismeretlen bérlő vagy mester vette árendába, de mert a bérletet nem fizette, a szerződést az uradalom felmondta, és Fried Ézsaiással kötött megállapodást, mely szerint Fried Ézsaiás bérbe vette a hollóházi üveghutát, a korcsmát, a mészárszéket, 68 hold szántóföldet, kaszálót azzal a feltétellel, hogy az uradalmi épületekhez az ablaküveget ingyen adja a bérlő az uradalomnak. Az uradalom viszont nem kér díjat a békasóért, továbbá a bérlőnek nincs joga hamuzsírt főzetni a maga számára, mert ezt az uradalom „domestice", azaz házilag végezteti, a bérlő a mindenkori áron vehet hamuzsírt a huta működtetéséhez. 1830-ig volt a hollóházi huta Fried Ézsaiás bérletében, illetve ebben az évben a huta működése megszűnt, ugyanis Károlyi István jó minőségű kaolint talált a Zempléni-hegységben, Hollóházához közel, és erre alapozva hozta létre a ma is működő hollóházi kőedény-manufaktúrát, a mai porcelángyár elődjét. Új üveghuták létesültek azonban a füzéri uradalomban egyrészt a hollóházival majdnem egy időben, másrészt a 19. század folyamán: Nagyhuta, Kishuta, Vágáshuta, Prédahegy néven. Inkább apró műhelynek, mint manufaktúrának tekinthetjük ezeket a hutákat, hiszen a nagyhutai műhelyből összesen évi 16 Ft volt az uradalom haszna 1763-ban. A prédahegyi huta 1794-1810 között működött, a bérleti díj évi 185 Ft volt, és amikor a fa elfogyott a huta körül, a műhely megszűnt. 17 II. Rákóczi Ferenc 1708-ban alapította a Bükk hegységben levő parádi üveghutát. A debrői uradalom, benne Párád helység örökségképpen jutott a fejedelem birtokába 1708-ban, és a fejedelem látva azt, hogy huta létesítésére megvannak az adottságok, a kis műhelyben megindult a termelés, amely nemcsak öblös- és táblaüvegek előállítására szorítkozott, hanem hadiipari célt is szolgált. A kuruc katonák ruházatára itt készültek az üveggombok, illetve a hutában öntötték az ólomgolyókat. A gombok kis méretű lapos korongok voltak, amelyeket posztóval vontak be, majd varrtak fel az egyenruhákra. A szabadságharc bukása után a debrői uradalom egyik része Althan Mihály gróf, a másik része gróf Aspremont tulajdonába került, mint császári adomány a Rákóczibirtokokból. Parádóhután 1727-ben folytatta a működését a huta kilenc munkással, időközben ugyanis a műhelyben szünetelt a termelés. 1740-ben az uradalom Grassalkovich Antal báró tulajdonába került. Grassalkovich az óhutai műhelyt 1767-ben áthelyezte a Párád községtől néhány kilométerre levő Újhutára, mert az üzem körül az erdők kimerültek. A parádi üveghuta tehát 1767 óta működik a jelenlegi helyén. Közben a műhelyt köszörülőrészleggel bővítették, vagyis az eddigi fúvott díszítési technikák mellett a kristálytechnika módszereit is felhasználhatták a termékek díszítéséhez. 18 1840-ben vásárolta meg a debrői uradalmat Károlyi György a Grassalkovich családtól. Ettől kezdve a gyár lassan, de fokozatosan fejlődött. A fatüzelésről széntüzelésre állt át, a hamuzsírt a szóda váltotta fel, a köszörűműhelyből művészi darabok kerültek ki, 17 Részletesen 1. Takács B., 1966a. 60-75. 18 Vö. Takács B., 1970. 22-29. 271
